Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - OLVASÓ 2011/2012 -1. - Benyovszky Krisztián: Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen (tanulmány)
Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen 85 beszéléseit a szerző családi származásával, társadalmi helyzetével, neveltetésével és magánéletének nyilvánosságra került részleteivel hozták közvetlen kapcsolatba. A szövegekre úgy tekintettek, mint a burkolt írói önkifejezés formájára, minek következtében aztán a szereplőket élő személyekkel, egyes regényepizódokat valós életrajzi eseményekkel, az elbeszélő vagy a főhős — általában társadalmi, gazdasági vagy történelmi kérdésekről kifejtett-álláspontját pedig Móricz meggyőződésével azonosították. A referenciális: vonatkozások túlhangsúlyozása, illetve azok nemegyszer elfogult vizsgálata ahhoz vezetett, hogy a Móricz-próza stílusbeli rétegezettségére, motívumszerkezetére, jelképhasználatára, szövegközi kapcsolódásaira és narratív sajátosságaira korántsem fordítottak annyi gondot, mint amennyit az kétségkívül megérdemelt volna. Az egyoldalú szemléletmód meggyökeresedését tovább erősitette az életmű tematikus szempontok szerinti csoportosítása is, mely szintén nem irodalmi, hanem - politikai felhanggal is bíró - társadalmi kategóriákon alapult (paraszti tárgyú novellák, dzsentriregények, kisvárosi regények stb.). Sajnálattal kell megállapítani, hogy számos irodalomtankönyvben még ma is ilyen átpolitizált és életrajzon átszűrt Móricz-kép az uralkodó. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, hogy Móriczra ma már elsősorban nem mint a parasztság hiteles ábrázolójára, a dzsentri kritikus bírálójára, a népi mozgalom elkötelezett írástudójára vagy - horribile dictu - a proletár forradalmi gondolat megsejtőjére hivatkozunk. Sokkal inkább a magyar prózai elbeszélés egyik utolérhetetlen művészét látjuk benne, aki sokat tudott korának társadalmi viszonyairól, különösen a szegénységről és a kiszolgáltatottságról, de talán még többet a nő és férfi kapcsolat természetéről, a testi-érzéki szenvedély gyakran uralhatatlan erőiről, a házasság belső hatalmi harcairól, a féltékenység, az önmegtartóztatás, az elfojtás, a megcsalás és az önáltatás pszichológiájáról. Minderről pedig - s ezt hangsúlyozni kell - az írott és beszélt nyelv legkülönfélébb rétegeit, szintjeit mozgósítva (azokat ütköztetve, keverve, ironizálva) tudott írni. Nem mindig egyforma színvonalon, de sikerült munkáiban mai is meggyőző, szuggesztív ábrázoló erővel. Lássuk tehát, mik a móriczi elbeszélés nyelvi-stilisztikai erősségei és szerkezeti jellemzői. Л Móricz-művek jellegadó stílusvonásai és szerkezeti jegyei Móricz tudatosan törekedett az élőbeszéd, a hangzó szó minél hitelesebb irodalmi leképezésére. Ez együtt járt nála egyfajta stilisztikai lazasággal, a köznyelvi és a tájnyelvi elemek keverésével, illetve a túlzottan irodalmiasnak érzett fordulatok és megoldások kerülésével. Közismert, hogy milyen megszállottan gyűjtötte írásaihoz a „nyelvi nyersanyagot”. Állandóan volt a keze ügyében ceruza és papír, hogy lejegyezhesse a másoktól hallott érdekes szavakat, mondatokat, sőt olykor rövidebb párbeszédeket is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezeket a „vendégszövegeket” aztán nem „egy az egyben” emelte át a regényeibe és novelláiba: azok csak némi stiliszti2 Referencialitás: az irodalmi szövegek valóságvonatkozása, közvetlen vagy közvetett utalás valós személyekre, eseményekre, helyekre vagy dolgokra.
