Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - OLVASÓ 2011/2012 -1. - Benyovszky Krisztián: Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen (tanulmány)
84 Benyovszky Krisztián hanem általában az irodalmi müvek fiktív1 létmódját és a bennük megképződő világok esztétikai önállóságát. Nem beszélve arról, hogy a (társadalmi) valósághoz való hűség ebben az elméleti keretben nem pusztán leíró fogalomként volt használatos, hanem a szövegek esztétikai értékmérőjévé lépett elő, együtt a szocializmus eszméjének való nyílt vagy — némi jóindulattal — burkoltnak tekinthető elkötelezettséggel. Ma ezzel szemben a valóság visszatükrözése helyett a valóság művészi újrateremtéséről beszélünk. Ez a szerző részéről kreatív alkotómunkát feltételez (elemek kiválogatása és egyéni elrendezése), melynek eredményeként egy olyan, képzelet teremtette világ jön létre, amely az írás megkezdése előtt még nem létezett. Az író tehát nem másol vagy utánoz, hanem újonnan konstruál: saját művészi kifejező közege eszközeivel (nyelvi jelek, szövegképző eljárások) hoz létre egy valóságtól független lehetséges univerzumot, amit aztán az olvasó a befogadás folyamán rá jellemző módon magában újrateremt, konkretizál. Amiből az következik, hogy az irodalmi - elsősorban elbeszélői - müvek által létrehozott lehetséges világok száma elvileg végtelen. Miként az is, hogy azok - a szerzői elgondolástól és a választott műfajtól függően - hol jobban (szociográfia, önéletrajzi regény), hol kevésbé (utópia, fantasy) közelítenek az általunk, olvasók, illetve a szerző által valósnak gondolt aktuális, tapasztalati világhoz. Ez a mutató önmagában azonban semmit sem árul el a mű irodalmi értékéről, mint ahogy a társadalmi érzékenység megléte vagy hiánya sem. A Móricz-míívek valóságvonatkozásai Különösen fontos a fentieket tudatosítani akkor, ha Móricz bizonyos müveinek életrajzi vagy korrajzi vonatkozásairól esik szó, mert ilyenkor inkább hajlamosak vagyunk közvetlen átjárást feltételezni az író életvilága (életrajzi tények) és a regények vagy novellák világa között. Holott még az olyan művek esetében is, mint A boldog ember, az Életem regénye vagy az Árvácska számolni kell a szerző válogató, (áralakító, igazító munkájával, minek következtében az életrajzi tény kiszakad eredeti életösszefüggéséből, gyakran már értelmezett formában idomul új környezetéhez, és maga is a fiktív (képzelet alkotta) mü szerves részévé lényegül át. Egyszerűen szólva: irodalommá válik. Ennek értelmében minden meglévő valóságvonatkozás mellett is kijelenthető, hogy Joó György és Csőre nem kevésbé fiktív, mint Túri Dani vagy Hitves Zsuzsi: mindnyájan regényszereplők. Ami azt is jelenti, hogy létük nem valóságos személyekhez kötött, hanem a mindenkori olvasók megelevenítő, élményszerüen „életre keltő” tudati tevékenységének a függvénye. Móricz életművének irodalomtörténeti tárgyalásmódjára, az ideológiai kisajátítás mellett, az életrajzi és a korrajzi szempontok túlsúlya volt a jellemző. Regényeit és el1 Fiktiv: kitalált, elképzelt, képzeletbeli. A fikciót sokáig a valósággal való éles szembeállítás segítségével igyekeztek meghatározni, általában lételméleti (létező - nem létező) vagy erkölcsi (igazság - hazugság) szempontok bevonásával. Ma már ettől árnyaltabb megközelítések léteznek az irodalom- elméletben, ami annak is köszönhető, hogy a fikció mibenléte helyett inkább a fikcióképzés műveletsorát, azaz a szövegalkotási folyamat világteremtő és világfeltáró hatását hangsúlyozzák. Az irodalmi fikció jellegadó vonása az, hogy megragadja és irányított munkára fogja az olvasó képzeletét.
