Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - OLVASÓ 2011/2012 -1. - Benyovszky Krisztián: Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen (tanulmány)
Olvassunk és tanítsunk Móriczot másképpen 83 Л lélekábrázolás igénye is megjelenik müveiben, jóllehet az érzések és gondolatok tárgyilagos boncolgatása helyett sokkal inkább az indulatok, ösztönök és vágyak személyesebb hangú bemutatására koncentrált. A szereplőkben zajló folyamatok leírásában erős biológiai-fiziológia érdeklődése nyilvánult meg: kevés magyar író volt, akit annyira lenyűgözött volna a test, mint éppen Móriczot (erről leginkább az 1910-es évek regényei és novellái árulkodnak: Az Isten háta mögött; Arvalányok; Csipkés Ko- márominé; Judit és Eszter, A cica meg a macska). Ezzel függ össze az evés iránt tanúsított érdeklődése is: az ételek jellege, az evés módja, a fogások rendje gyakran kap müveiben szimbolikus szerepet (Kivilágos kivirradtig', Úri muri', Ebéd). A tárgyias, szenvtelen elbeszélésmód általában idegen volt tőle, prózájának sajátos ritmusát, ma sem szűnő eleven hatását éppen a szereplő(k) és az elbeszélő hangja közötti áttünések, váltások és keveredések adják (erről a jelenségről bővebben a stílusáról szóló részben). Tehát egy szubjektivebb, nagyobb érzelmi kilengéseket, illetve me- redekebb hangulat- és tempóváltásokat közvetítő narráció. Ebben sokkal inkább a romantika örökösének bizonyul. A fantasztikum, a csoda hiányzik müveiből, döntő többségük a hétköznapi élethelyzetek világát idézi, eszményítés nélkül. Ugyanez azonban nem mondható el a főszereplőkről. Móricz ugyanis hajlamos a heroizálásukra: nem egyet közülük hőssé, monumentális alakká növeszt, akiktől erkölcsi szempontból ellentmondásos jellemük vagy elítélendő cselekedeteik ellenére sem vitatható el némi rokonszenv. Fizikai pusztulásuk vagy morális bukásuk a mitológiai történetek és a tragédiák szereplőihez hasonló (Túri Dani, Báthory Gábor). Az ilyen esetekben a valószerü és a hétköznapi átadja a helyét a rendkívülinek. A realista és romantikus jegyek keveredése figyelhető meg a műfaji hatások tekintetében is. A publicisztikai műfajok közül a riport és az interjú vonásait fedezhetjük fel A boldog emberben, a Rokonokban és számos rövidebb novellájában. Ugyanakkor viszont találunk példát a meseszerüségre is. Ilyennek tekinthető a Pillangóban Hitves Zsuzsi álma, melyben a népmesékből ismert feldarabolt, majd újra ösz- szeragasztott hős motívuma bukkan fel. A boldog ember főhősének, Joó Györgynek a sorsa úgyszintén hordoz mesei jegyeket: ő a legkisebb fiú, aki apja halála után elhagyja a családi otthont, s elindul a világba szerencsét próbálni. Sikeresen kiállja a próbatételeket, s hazatérve megtalálja a boldogságot egy (király)lány oldalán. A valóság (művészi) ábrázolása A valóság művészi ábrázolásának lényegét az irodalomtudomány a kommunista diktatúra időszakában — a marxi-lukácsi esztétika befolyása alatt — az utánzás és a (visz- sza)tiikrözés metaforáin keresztül igyekezett megvilágítani. Az íróra a (társadalmi) valóság másolójának szerepét osztotta, a mű pedig az alkotás előtt, attól függetlenül már létező dolog megismétléseként, megkettőzéseként értelmeződött. A társadalmi valóság hiteles és kendőzetlen bemutatása egyet jelentett a szocialista társadalmi berendezkedéstől eltérő viszonyok kritikus művészi számbavételével. Ez a felfogás sok esetben elfedte vagy nem hangsúlyozta eléggé nemcsak a realista,
