Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Filep Tamás Gusztáv: „ ...megtartani a magyar művelődésnek ezt a várat” (Két fejezet egy monográfiából)
80 Filep Tamás Gusztáv ja. 1922-ig élt Pozsonyban, több magyar és német nyelvű magyarországi lap munkatársa, budapesti és külföldi orgánumok levelezője volt. 1894—1900 között a miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott. Szerepe volt abban, hogy az első világháború előtti években sikerült megalakítani a pozsonyi tudományegyetemet,4 1914 és 1919 között az egyetem könyvtárának igazgatói feladatkörét látta el. Budapestre költözése után ottani (német) lapoknál dolgozott, de a Híradónak is a munkatársa maradt. Magyar kisepikát fordított németre, és több pozsonyi helytörténeti tanulmányt, monográfiát adott közre, így megírta a Toldy Kör első harminc évének történetét, könyvet adott ki az 1849-ben Pozsonyban kivégzett és pozsonyi születésű vértanúkról, továbbá Rómer Flórisról, Dohnányi Frigyesről, illetve a reformkori pozsonyi országgyűlésekről is. A városi szerepkörön élete későbbi szakaszában Vajda Ernő (1885—1964) nőtt még túl a szerkesztők közül. Rátermett sajtómunkás volt; saját hetilapján és a napilapon kívül már ez időben (1916-tól) a Pesti Hírlapnak is rendszeres szerzője volt. 1920-ban eltávozott Pozsonyból, s ettől az évtől kezdődően Budapesten, a magyar külügyminisztérium sajtóosztályán dolgozott. 1945-ben miniszteri osztályfőnökké nevezték ki, 1946-tól pedig pénzügyigazgató volt a minisztériumban. Szépprózai munkáit több kötetben jelentette meg. Arkauer István 1886. március 8-án született Pozsonyban, és ugyanott halt meg 1940. március 12-én. Szülővárosában jogakadémiát végzett.5 Lapját a két világháború közötti korszakban mindvégig megjelentette, s az a magyar ellenzéki pártokra voksoló helyi polgárság legfontosabb orientációs pontja volt, annak ellenére, hogy a városban köztudottan e pártok közül (azok egyesüléséig) az Országos Keresztényszocialista Pártnak volt nagy tábora, Arkauer pedig már a fordulatot megelőzően szabadkőműves volt, 1917-ben lett a pozsonyi Testvériség páholy tagja.6 Arról, hogy ennek ellenére lapjával, illetve személyisége révén mintegy szimbólumává vált a hagyományos, klasszikus típusú pozsonyi polgárnak, egy róla szóló, a következő korszakban bekövetkezett halála után íródott cikkből győződhetünk meg, melynek a szabadelvű polgári örökség továbbvivője, Peéry Rezső a szerzője. Az írás az első Szlovák Köztársaság idején íródott, akkor, amikor a különböző eredetű ideológiai örökségek is „összeértek”, s a pozsonyi magyar társadalom végleg ösz- szekovácsolódni látszott; nyilvánvaló volt ekkor, hogy a klasszikus polgári hagyomány a nyugodt együttélés és a tolerancia tapasztalatait örökítette át a diktatúra korszakára. Maga Arkauer egyelőre egyetlen idevágó adatunk szerint egyébként nem is az Országos Keresztényszocialista Párt, hanem a másik magyar ellenzéki párt, a liberális, polgári radikális és kisgazda csoportokból 1925-ben létrejött Magyar Nemzeti Párt tagja volt. A múlt század utolsó évtizedeiben magáról a Híradóról több helyütt mint keresztényszocialista orgánumról lehetett olvasni. Arkauer azonban ez időben is részt vett az újrainduló szabadkőműves szerveződések munkáiban — ha lapja célkitűzéseivel ennek ellenére tudott azonosulni a keresztényszocializmus is, ez csak arra figyelmeztet, hogy a magyar politikai csoportok közötti
