Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - OLVASÓ 2011/2012 -1. - Benyovszky Krisztián: Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen (tanulmány)
80 Benyovszky Krisztián ból az utóbbi tíz évben zajlottak le. Számos olyan elemzés látott napvilágot ebben az időszakban: tanulmányok, esszék, monográfiák, amelyek a nagyrészt már aktualitásukat vesztett társadalmi problémákról végre a regények és a novellák szövegszerű megszerkesztettségére irányították rá a figyelmet, vagy a mai irodalommal való kapcsolódási pontjaikat járták körül. Az alábbiakban a szerző egyik legismertebb regényének, a Rokonoknak az elemző feldolgozásához kívánok hasznosítható szempontokat nyújtani. De, a fentiekre visz- szautalva, nem tehetem ezt úgy, hogy előtte ne tisztázzam egy irodalomtörténeti és egy irodalomelméleti fogalomnak a jelentését. Mindkettő megkerülhetetlen a Móricz- próza újszerű olvashatóságát és taníthatóságát tekintve. Az egyik a realizmus, a másik a valóságábrázolás. Ez után kerül majd sor a Móricz-próza néhány jellegzetes vonásának kiemelésére, ami, a fogalommagyarázattal együtt a regényelemzéshez „készíti elő a talajt”. A realizmus és a valóságábrázolás fogalma A realizmus meghatározásának nehézségei főként abból adódnak, hogy egyaránt használták - és használják - irodalomtörténeti és irodalomelméleti vagy esztétikai fogalomként. Az előbbi esetben nagyjából a 19. század közepétől a végéig datálható korszakot és jellegadó stílusjegyekkel bíró festészeti és irodalmi irányzatot értettek alatta. Az utóbbi esetben viszont a valósághű ábrázolás általános elvét, mely törekvés szinte kezdettől fogva jelen van az irodalom és a művészetek történetében, igaz, nem érvényesült mindig egyforma hangsúllyal és azonos fokú művészi tudatossággal. A fogalom szűkebb és tágabb értelmű használata között természetesen van összefüggés: épp a realizmus az a periódus, amikor a korabeli valóság hiteles ábrázolásának igénye néhány művész számára kulcsfontosságúvá, irányadóvá válik. Bármelyik esetről is van szó a kettő közül, nem szabad megfeledkezni egy fontos körülményről: a „valóság” szó jelentéstartalma korántsem adott, hanem történetileg változó. A valóságról és a valószerüről alkotott elképzelések koronként és kultúránként is eltérőek lehetnek. Ezért sokkal szerencsésebb a valóság különböző fogalmairól vagy felfogásairól beszélni, mintsem „a” valóságról, ami valamiféle közmegegyezés látszatát keltheti vagy egy hamis önazonosságot sugallhat. A realizmus mint irodalmi irányzat A realizmushoz - mint minden irodalmi korszakhoz - rendelhető egy sajátos világkép, nyelv- és jelfelfogás, illetve néhány jellegadó művészi stílusjegy is, de ugyanúgy megkülönböztető vonásnak tekinthető az adott időszak műfaji rendszere és a művészeti ágak kölcsönviszonya is. Az alábbiakban ezt a sorrendet követve igyekszem átfogó, általános jellemzést adni az irodalmi realizmusról, azon belül is elsősorban az epikáról. A realisták megismerhetőnek és éppen ezért leírhatónak tartották a világot - minden érzékelt bonyolultsága és összetettsége ellenére. Kétségbe vonták a természetvagy érzékfeletti tapasztalatok érvényét, és az empirikus, tehát a tapasztalati úton való megismerés kizárólagosságát vallották. Az absztrakt helyett a konkrétat, eszmék
