Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - SZEMLE - Rózsássy Barbara: Közelebb - önmagunkhoz (Ágh István: Hívás valahonnan)
SZEMLE 69 „lomtárnak” az életét, és hallhatja a sírból Vilma nénit is, aki szerint egész életében gyáva és kis igényű volt. Jelentéktelen - ez a minősítés tér visz- sza a legtöbbször, személyekhez és helyzetekhez kötve. Három epizód ragadható ki. Az első Katihoz, a később alkoholistává züllött feleséghez fűződik: az elbeszélő, bár nem hivalkodik vele, hogy mindentudó lenne, mégis tudja, házasságuk kezdetekor mit érez a kisebbrendűségi tudatával jól bánó Sanyi. Azt, hogy érzelmi fogyatékos, szánalomra méltó, fantáziátlan és jelentéktelen nejéhez képest. A másik alkalom egy tantestületi mulatérozás, amikor a „szilvapálinka napjá”-nak ködében a „rettenetesen” unt kollégák úgy tűntek föl s le, mint akik „sorstársak a jelentéktelenségben”. Harmadszor az értelmezés szempontjából nyomatékos helyen, a regény zárlatában, a hőst és a magyar középosztályt is búcsúztató elmefűttatásban szerepel a minősítés. A diktatúrát túlélt, a kommunistákról ama sajátos véleményt kialakító Sanyi előbb szinte büszkén, öntudatosan és önérzetesen gondol arra, hogy „alkalmazkodása térhez és időhöz belső parancsra történt, abba külső kényszer nem szólt bele”, vagyis hogy „belső parancsnak a hangja” vezérelte, utóbb viszont sajnálkozik e hang elnémulásán, illetve azon, hogy „beleveszett a jelentéktelenség határtalan óceánjába”. A figyelemre érdemtelen, elhanyagolhatóan csekély szerep általánosítása a regény értékvilágát uraló elbeszélői hangban nyer igazolást. Eme hang pedig mást igazol, máshoz igazodik, kánonban csengve: Sanyi belátása, hogy az ő életéből meg az apjáéból, anyjáéból, de az összes valaha volt ismerősééből sem lesz soha „nagy történet”, a „posztmodem állapot”-ot leíró Lyotard rögeszméjén alapulhat. A francia filozófus határozza meg a poszt- modemt a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságként - a regény elbeszélője a fizika-matematika szakos tanárt a visszhang szerepére kárhoztatja, mihelyt a „kis történetekből” épülő világról, a nagy történetek szétaprózódásáról elmélkedteti. Innen nézve, a főalak jelentéktelenségének teljes tudatában nincs nyomasztó veszteségérzet, nincs siratni- való a magyar középosztály eltűnésén. (Kalligram, Pozsony, 2011) MÁRKUS BÉLA Közelebb - önmagunkhoz Ágh István Hívás valahonnan című kötetéről Maradék versolvasók, mi, akad-e köztünk olyan, aki ne ismémé Ágh István nevét? S van-e, ki nem megbecsüléssel gondolna rá? József Attila-díj, Kos- suth-díj, Prima-díj... Meg nem tudnánk mondani, melyik elismerést érdemes kiemelni a sok közül. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy olvasói várakozással teli örömmel veszik kézbe a sok évtizedes, komoly pályára visszatekintő költő, író könyvheti új verseskötetét. A Hívás valahonnan különös összegzés. Szokatlansága elsősorban abban rejlik, hogy bár olvasása közben olykor az az érzésünk, e kötet a búcsúzás jegyeit
