Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - ARC - Majercsik Mária: Egy dokumentumregény Kassáról (tanulmány Vécsey Zoltánról)
MAJERCSIK MÁRIA Egy dokumentumregény Kassáról Vécsey Zoltán: A síró város Kassa? Márai - gondolja az irodalomkedvelő, olvasó ember. Az irodalmi köztudatban ugyanis Kassa mindenekelőtt Márai Sándor nevével összefonódva él. Márai csaknem valamennyi művében ott érezzük szülővárosának, Kassának az emlékét: Egy polgár vallomásai című regényében, A kassai polgárok cimű drámájában, a Garren családról szóló regénysorozatban, de még a Szindbád hazamegy című regényében is feltűnik a Hemád és Rákóczi városa. A Kassai őrjárat című útirajzban szokatlan nézőpontból, felülről szemléli a várost, Ujjgyakorlatok című versciklusának első darabjában pedig szó szerint azt írja: „Kassát szerettem.” Kassa azonban nem csak Márai Sándor számára volt fontos. A 18. században itt alapítják meg Ka- zinczyék a Magyar Museum című irodalmi lapot, Sziklay Ferenc önéletrajzi munkájának középpontjában szintén Kassa áll, s még sorolhatnám, ki mindenki kötődött, kötődik a városhoz. A számos név közül csupán egyet emelnék ki, Vécsey Zoltán nevét, s regényét A síró városi. A pomázi Kráter Műhely Egyesület Aranyrög Könyvtár címmel indított sorozatának 7. köteteként hosszú évek után újra megjelent Vécsey Zoltán A síró város című betiltott, fekete listára került, majd elfeledett regényének harmadik kiadása. A fogarasi születésű író, szakíró, újságíró Vécsey Zoltán 1914-ben került Kassára, és az államfordulat után is Csehszlovákiában maradt kiutasításáig, 1933- ig. 1914-1919 között premontrei szerzetesként a kassai főgimnázium tanára volt. A szerzetesi léttel kapcsolatos konfliktusait drámái - Új élet, Szent titok - idézik, illetve önéletrajzi ihletésű, János pap című regénye (1925). 1919-ben kilépett a rendből (Bestia című drámája miatt), és újságíró lett, előbb a Kassai Naplónál, majd a Prágai Magyar Hírlapnál, de munkatársa volt az Újságírók Újságja, a Kultúra (1933-1936) és a Tátra (1937-1938) című lapoknak is. Egy időben írt a Kassai Munkásba, s a kassai Vörös Újságba is, és 1919-ben tagja a kassai Munkás- és Katonatanácsnak. 1927-től a Kazinczy Társaság tagja. Pater Laurentius titka című regénye a Prágai Magyar Hírlapban jelent meg folytatásokban (1932), ezt a regényét az első csehszlovákiai magyar krimiként szokás számon tartani. Kiutasítása után,1933-ban Magyarországon telepedett le és folytatott tevékeny életet, jelentős életművet hagyva maga után. Előbb a Magyar írás című folyóirat magyarországi szerkesztőjeként dolgozott (1933-1936), s előbb középiskolai, majd főiskolai tanárként visszatért a katedrára (1936-1957). A budapesti Zrínyi Miklós Gimnáziumban gazdasági és társadalmi ismeretet (közgazdaságtant) tanított, és az iskolának 1949-es megszüntetéséig igazgatója is volt. Egyik alapító szerkesztője az 1946 januárjában induló Elet és Tudomány című folyóiratnak, szer
