Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - ARC - Mislay Edit: Hangok útvesztőjében (beszélgetés Lacza Évával)
Hangok útvesztőjében 41 mészetesen továbbra is készítettem az ifjúsági műsort, meg sok minden mást.) Akkoriban került a figyelem középpontjába a néprajzi értékek óvása, mindenhol falumúzeumok alakultak, sokat foglalkoztam ezzel a témával, számos, ősi népi mesterséget űző embert szólaltattam meg. Abban az időszakban ismerkedtem meg személyesen azokkal a korosztályomhoz tartozó írókkal, költőkkel, képzőművészekkel, színészekkel és sok más értékes és érdekes fiatallal, akik Pozsonyon kívül éltek. Ezeket a beszélgetéseket az iijúsági műsorokba csempésztem be, de mindig megmorogták a feletteseim, ugyanis a Szlovák Rádióban az volt a szabály, hogy a felettesnek minden műsort hallania kell. Bevallom, nem tudom, ma hogy működik ez. Külön szerencsém, hogy politikai műsorokat sosem kellett szerkesztenem, bizonyára érezték a mindenkori főnökeim, hogy ehhez a területhez nincs affinitásom.- Soha semmilyen anyagod nem keltett botrányt?- A botrányosnak számító anyagok nem mehettek az éterbe, mert előtte mindent meghallgattak. (Persze előfordult, hogy valaki meglehetősen illuminált állapotban olvasott be valami müsorajánló-féle szöveget, és nem vették észre előtte. Nem politikai jellegű anyag volt, de ebből is volt egy kis dörgedelem. Ilyen dolog azonban nem volt főbenjáró bűn.) Velem is sokszor előfordult, hogy behívattak, és közölték, kivágatnak részeket a műsoromból, és figyelmeztettek, hogy nem ,jó” a téma. Az is megtörtént sokszor, hogy feljelentettek, ami kellemetlen dolog volt mindig. Jellemző példaként említhetném az 1980-as évek második feléből, amikor már az irodalmi műsorokat készítettem, s volt egy évfordulós anyagom Eötvös Józsefről, hogy megdorgáltak a téma miatt. Akkor az volt a szabály a rádióban, hogy a forgatókönyveket minimum három nappal a műsor felvétele (nem a közvetítése) előtt le kellett adni, hogy a főnököknek - volt, amikor négy db kisebb-nagyobb főnököm volt egyszerre - legyen idejük elolvasni őket, és engedélyezni a felvételt. Nos, a főszerkesztő, tanulmányozván a szöveget, behívatott, és megdorgált, hogy sok a szövegben a mindenféle régi magyar gróf. Már úgy volt, hogy másik műsort kell készítenem, amikor mentő ötletem támadt, mondván, hogy a Magyarország 1514-ben című Eötvös-müben Dózsa György is szerepel. Erre az illető megnyugodott, mert Dózsa (szegény!) akkoriban ,jó káder” volt, s így zöld utat kapott a műsor.- Megvannak még a régi műsoraid szalagjai?- Szalagjaim nem, a felvételeim. Van egy rossz tulajdonságom, gyűjtögetek mindent, hogy biztosan jó lesz még valamire, otthon is mindenféle cetliket őrzök, amelyek néha „ellepnek”. 1985-ben, amikor a rádió a Zoch utcáról a Mýtna utcai „piramisba” költözött, tíz hónapig betegállományban voltam. Mondtam apámnak, figyelmeztesse a kollégákat, ne vesszen el semmi, mert a szekrényem tele volt régi felvételekkel, de 90 százaléka odalett a költözés során. Ettől függetlenül módszeresen gyűjtöttem tovább a hanganyagokat, már csak azért is, mert a Bibliotheca Hun- garicát megalapító Zalabai Zsigmond is erre biztatott.
