Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - ARC - Mislay Edit: Hangok útvesztőjében (beszélgetés Lacza Évával)
42 Mislay Edit- És mi a következő fejezet?- 1990 után minden megváltozott. Sokkal több lett az élő adás. Akkoriban sugároztuk a Pavilont meg a szombati négy és fél órás élő műsort, amelyet többen készítettünk: Haraszti Mária, Tóth Erika, Hritz Júlia és én. Iszonyatos sok munkát igényelt, de szerettem, mert érdekes volt, a legkülönfélébb színes anyagokat be lehetett hozni a műsorba, élőben, azonnal. Voltam dramaturg, készítettem nyelvművelő műsorokat is, orvosi tanácsadót, folytatásos regényt, nyilvános műsorok forgató- könyveit, mindent, amit el tudsz képzelni, és, ami nem mellékes, az embernek technikailag is a helyzet magaslatán kellett állnia, tudni kellett vágni ollóval, mechanikusan, stúdiómagnón és digitálisan is.- Édesapádtól„ megörökölve ” évekig készítetted az irodalmi műsort. Létezik olyan hazai szerző, akit nem szólaltattál meg?- Biztosan akad, de gyakorlatilag mindenkivel beszéltem, akinek akkortájt megjelentek kötetei, de a kezdőket is kérdeztem olykor, mert azt tartottam, hogy „minden virág virágozzék”. Az emberben persze kialakul egyfajta értékrend, tudja, kik azok, akik értékes műveket tesznek le az asztalra, akikre mindenképpen oda kell figyelni, de mindig azt az elvet követtem, hogy minél többen megszólalhassanak, s ha lehet, minden fontos rendezvényen ott legyek, ahonnan nemcsak beszélgetéseket hoztam, hanem hangképeket is.- 2008-ban két kitüntetést is kaptál: a Posonium Irodalmi és Művészeti Díj Szülőföld Díját és a Mikola Anikó-díjat.- Annak idején készítettem egy sorozatot a rádióban a pozsonyi irodalmi kávéházakról. Persze csak halvány visszfénye volt az itteni kávéházi élet annak, ami a nyu- gatosok korában volt Budapesten, de ez is egy adott korszak lenyomata volt. Sajnáltam volna, ha a múltnak ezek a kockái elvesznek. Ehhez jöttek még további interjúk, s belőlük született meg a Jelek a porban két kötete. A Szülőföld Díjat ennek köszönhetem. A Mikola Anikó-díjat pedig Haraszti Marinak és Csanaky Eleonórának. Adhatták volna másnak is, mert voltak rá érdemesült emberek, de másodikként rám gondoltak.- Különösnek tűnik, hogy 2008-ban két díjjal is elismerték a munkádat, s egy évre rá elbocsátottak a rádióból.-Az emberi lélek kifürkészhetetlen... Ami külön érdekes, hogy néhány hónappal az elbocsátásom előtt is hoztam a Szlovák Rádiónak egy gyönyörű díjat, a kisebbségi médiák nemzetközi kárpátaljai fesztiváljáról. Annak idején a rádió vezérigazgató asszonya elrendelte, hogy mindenkivel, aki a rádiónak dijat hoz, interjút kell készíteni. így a rádió egyik szlovák riportere hosszabb beszélgetést készített velem, külön pénzjutalmat is kaptam az igazgató asszonytól. De nem ez a lényeg. Hanem, hogy ugyanabban az időben átszervezés címén elküldték Molnár Lászlót, aki
