Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - ARC - Mislay Edit: Hangok útvesztőjében (beszélgetés Lacza Évával)
40 Mislay Edit szabadabb légkörűek voltak, ami szálka volt egyesek szemében. Később ellátogattam az ifjúsági táborokba is, bár az ott készült anyagokat sem volt egyszerű kiengedni az éterbe, mert azokat is „fokozott figyelemben részesítették”. Természetesen jöttek a kötelező feladatok is, amikor el kellett menni egy-egy szaktanintézetbe, ahol a diákok között rettentő nehéz volt olyan riportalanyt találni, aki legalább egy értelmes mondatot tud mondani magyarul.- Kitől tanultad meg a rádiós műfaj egyszeregyét?- Apám, akit nagyon szeretek, a szomszéd irodában ült, ez biztonságérzetet adott. Kezdetben, ha valamit nem tudtam, bementem hozzá, hogy „apu, figyelj...”, ő meg rendszerint közölte velem, „most nem érek rá, menj, kérdezd meg valakitől”. Amikor kezdőként a rádióba kerültem, csupa idősebb kolléga vett körül. A fiatalabbak egyike Szabó Tibor volt, akinek csodálatos orgánuma volt, sem előtte, sem azóta nem volt szebb hangú bemondó a rádióban, talán Hostock Istvánt leszámitva, aki az 1950-es években dolgozott ott, és nagyon művelt ember volt. Szabó Tibor enyhén szólva nem volt fenomén, de a hangja sokakat megfogott. Mindenkitől felcsipegettem valamit. A tragikusan elhunyt Nagy Árpáddal gyakran küldtek riportútra Gö- mörbe, mert gömöri volt, aminek nagyon örültem, hiszen én is onnan származom. Főleg szövetkezeti riportokat készített. Alig néhány hete voltam a rádióban, amikor az egyik csallóközi utunkon egyik faluból a másikba tekeregtünk, egyszer csak bevitt az egyik szövetkezetbe, hogy „Éva, akkor itt most csinálj valamit!”. Abszolút kezdő voltam, s mivel összevissza járogattunk, arra sem volt időm, hogy megkérdezzem, akkor éppen hol vagyok. Tehát rögtön az elején ki kellett találnom, hogyan kell a riportalanytól megtudni, amit nem tudok.- Közben távúton történelem-filozófia szakon is elkezdtél tanulni a Comenius Egyetemen.- Egyrészt követelmény volt a rádióban az egyetemi végzettség, másrészt rájöttem, hogy elvégezhetem távúton is. Négy évet fejeztem be, de aztán minden összejött. A rádióban rengeteg volt a munka, közben férjhez mentem, megszületett a fiam, lakásunk nem volt, a szüleimnél laktunk, zsúfoltság, rohanás. Nem igazán voltak ideálisak a körülmények a tanulásra. De nem ez volt a fő ok. Fianem hogy német nyelv-bői is vizsgáznunk kellett, hiszen a történészeknek német okiratokat is olvasniuk kell. Én addig nem tanultam németül, a középiskolában az angol volt a kötelező. Hiába könyörögtem, hadd vizsgázzak magyarból, nem egyeztek bele. Ráadásul rémtörténeteket hallottam a vizsgáztató tanárról, szóval azt mondtam, kész, vége! Ha legalább kirúgtak volna... Később megbántam, de sosem volt elég időm, hogy újra elkezdjem.- Ha visszatekintesz csaknem négy> évtizedes rádiós pályádra, számodra melyek a legfontosabb fejezetek?- Például a Vándortarisznya című műsor az 1980-as évek második feléből. (Tér-
