Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 12. (napló)
16 Kulcsár Ferenc abszolútumot, azaz Istent. Azt az Istent, azt a teremtő Lelket, akit az ember tulajdonságokkal igyekszik felruházni - ő a jóság, a szeretet, az élet, a fény és így tovább —, de ezek az Istenre ruházott tulajdonságok egy kicsit mindig megrabolják a Lélek fenségét. Ezért az Isten fogalmát az ember inkább tagadásokkal tudja leírni, azt állítva, hogy a Teremtő érthetetlen, megismerhetetlen, átláthatatlan és kimondhatatlan, „megmérhetetlenül és teljesen összehasonlíthatatlanul más és különb, mint minden”. De ez így „esztelenség, őrültség és bolondság”, a miszticizmusnak egy olyan foka, amikor az ember a misztikus mindentudáson és ismereten túl mélységes nem-tudást fedez fel önmagában, mintegy önelvesztéshez érkezve el. Az egyház ezért félt és fél a misztika túlzásaitól, ugyanakkor, paradox módon, a misztikus elragadtatás egyben biztosíték is az egyház számára: a nagy misztikusok ugyanis, miután elragadtatásuk által megízlelték a teljes princípiummal, az Istennel való egyesülést, le kell szállniuk a „csúcsról”, s visszatalálva az egyházhoz, „a szertartásokba rögzített hittitkok bölcs és gazdaságos rendszere” várja őket. Mégis, illetve éppen ezért, a civilizáció sokat köszönhet a misztikának, mondja Huizinga. „A misztikusok szelídek, fékezik vágyaikat, egyszerűek, mértékletesek, s ezzel a béke atmoszféráját teremtik meg maguk körül.” A nagy misztikusok az alázatos munkálkodás és jótékonykodás szükségességét hirdették, s ezáltal igen fontos szellemi mozgalmat teremtettek, melynek motorja a jámborság és az erkölcsösség volt. „A kevesek intenzív misztikája készítette elő a devotio moderna tömegekre kiterjedő, exten- zív misztikáját.” Ez volt a kicsiben való misztika: köztük élt a Lélek, mely a leggyümölcsözőbben adta át az utókornak a maga szellemét. így lehetett a középkorban élt Kempis Tamás könyve, a Krisztus követése az elkövetkező évszázadok vigasza, legyőzve a középkor emberének „esztelenségbe” vezető, túláradó képzeletét, s visszatérítve az emberek millióit a mindennapi életbe, abba az igazságba, amit az élet ezerszínű valóságának nevezhetünk. * Az ember a teremtés egyetlen olyan élőlénye, akibe bele van kódolva az ok és az okozat. Ezért az ember az egyetlen szabadon választó lény is: kétélű fegyverével, a szabadsággal dönthet önmagáról, életről és halálról. Az oroszlánnak nem áll módjában döntenie önmagáról: nincs választása, ezért tökéletes. Azt is mondhatnám: az oroszlán nem képes elállatiasodni. Sem emberségessé válni. Sem megistenülni. Az embernek viszont módja van választani, ezért tökéletlen. Tehát: az ember képes elembertelenedni, amire azt mondjuk, hogy elállatiasodott. Továbbá az ember képes emberséges lenni, és képes megistenülni. Vagyis az oroszlán befejezett lény, az ember befejezetlen lény. Az oroszlán le van zárva, az ember ki van nyitva. Az oroszlán soha nem gondol ilyet: Lenni vagy nem lenni. Sem ilyet: Minden relatív. Sem ilyet: Gondolkodom, tehát vagyok. Ezért az oroszlán se nem imádkozik, se nem káromkodik. О csak szép és tökéletes a maga aktuálisan időszerű módján. Igen, az oroszlán specializáltan célszerű. Az ember viszont ilyeneket gondol: Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgyis. Mért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.
