Irodalmi Szemle, 2011

2011/9 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 12. (napló)

Gyöngyök és göröngyök (12)

17

♦

Nem hátborzongató élmény-e felfedezni, hogy annyira szabadok vagyunk, hogy nemcsak önmagunkat, hanem másokat is, nemcsak környezetünket, hanem az egész világot is tönkre tudjuk tenni?

Ezen a ponton újból felvetődik a természettudomány és a filozófia viszonya. Melyik mire tanít? Ki irányítja a hajót, az iránytű vagy a hajóskapitány? Ki határozza meg, hogy mire használjuk az atomenergiát - az atombomba készítésére vagy energiafejlesztésre? Minden lépésünk, még a legártatlanabb „kirándulásunk" is mindig mindenütt keresztút elé állít bennünket. Félelmetesen szabadok vagyunk. Ezért kétségbeesetten szükségünk van a filozófiára, hogy időt nyerjünk arra, hogy életünk miértjén gondolkodjunk.

*

Az emberi történelem legnagyobb paradoxona éppen az, hogy a „tudomány” — elsősorban az olyannyira végzetes és tragikus 17. század óta - babonává, ópiummá, mesévé alacso- nyitotta a hitet, mintegy Isten nélküli aranykort Ígérve az emberiségnek. De az aranykor késik, egyre késik, illetve két és fél ezer éve elsüllyedt, hogy felváltsa öt az apokalipszis kora. Azóta sokkal inkább a halmozott próbatétel, a veszendőség korát éljük, világháborúk, éhínségek, globális bűnök és globális betegségek korát, mintha az ember elfeledte volna, miért is van a világ. Vagy ha úgy gondolja, hogy tudja, tévesen tudja, mert sem az esze, sem a történelme nem lehet biztos támaszték. Márpedig az ember legtöbbször az eszéhez és a történelméhez csatlakozik, mindenesetre egy viszonylagossághoz. Holott a

viszonylagos érték kétes érték.

*

Egy példa a „tudomány” erkölcstelenségére: „Az evolúció be nem bizonyított és be nem bizonyítható. Mi azonban hiszünk benne, mert egyetlen alternatívája Isten teremtési cselekedete, ami pedig elképzelhetetlen.” (Arthur Keith)

*

Az evolucionisták szerint a beszéd - is - az állathangokból vált fokozatosan beszédhangokká, holott tudjuk, hogy a beszédhangokhoz értelem és jelentés társul, vagyis - Pilinszky Jánossal szólva - az emberi beszéd által megnyilatkozik a néma teremtés, azaz megnyilatkozik benne az isteni értelem. A Teremtő tehát az ő teremtményének a beszéd ajándékát is megadta, miáltal az ember nevet adott minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek.

Továbbá: az ember mint a világegyetem „polgára” e világegyetem egynemű és szétszakíthatatlan szövetének az „anyaga” - olyan örök anyag, amely egy mozgató és megtartó Szellemet feltételez; egy olyan szellemet, mely az emberi örök anyagot is szellemmel tölti fel, hogy ezáltal szellemi legyen a kapcsolatuk. Ilyen értelemben a világ- egyetem nem egyéb, mint egy végtelen intelligencia „lélekzése”, amely szellemmel lélegző anyagot lehel ki és lélegez be, mintegy haláltalanítva és örökre megőrizve az élőt - vagyis végső soron önmagát.

Nem találunk más magyarázatot, ezért vall a tudomány egyre kudarcot, amint az élet keletkezését próbálja megérteni, minden magyarázat belefullad az önmaga által kotyvasztott „őslevesbe”, melyben az élet keletkezését véli megtalálni, miközben beis