Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Duba Gyula: Mikszáthot olvasva (esszé)
Emlékezet í sz DUBA GYULA Mikszáthot olvasva 1 Nehéz lenne eldöntenem, melyik Mikszáth-mü a kedvesebb számomra. Persze, olyan általános válasz sem lenne pontos, hogy mind kedves! Bár az igazság közelében járna, de nem tükrözné pontosan. Viszont ha kiemelnék műveket, valamiféle értékrendet állítanák fel közöttük, amit nem szeretnék. Mert nem az értékelés fontos számomra, hanem maga az író! Aki mindig ugyanaz, bár különféleképpen fejezi ki magát. Ha mégis különbséget kellene tennem a művei között, inkább magamra figyelnék, olvasmányélményeim körülményeire hivatkoznék. Változó korokban, más-más időben olvastam Mikszáthot, s az élmény — az értékmérő — ehhez igazodott. Nagyon korán, már gyerekkoromban megismerkedtem vele. Először egy elbeszélését olvastam, a címe ez volt: A ló, a bárányka meg a nyúl. Szomorú történet. Az író elmeséli benne, hogyan halt meg torokgyíkban a kisfia: Jánoska. Nyolc-kilenc éves lehettem, éppen abban a korban, amikor a gyerek lelkében tudatosulnak érzései. Akkor még a „kisiskolába” jártam, ahol az első három osztály tanult, olvasni folyékonyan tudtam, s éppen megszerettem a meséket, történeteket. Elsősként, én voltam a legkisebb, egy iskolai színielőadásban is szerepeltem, Jókai dramatizált írásában, a Melyiket a kilenc közül?-ben. A „nagyiskolában”, ahova ilyenkor felmentünk, a nagyobbak jártak, ahol különféle iskolai ünnepségeken szerepeltünk. Anyák napjára szép ünnepséget rendeztek. Mi, kisiskolások, a programban Eötvös József báró megzenésített versét, A megfagyott gyermekei énekeltük. A padokban most a szüléink, anyáink ültek, zsebkendővel a szemüket törölgették, ahogy hallgattak minket, többen sírtak is halkan, szipogtak a meghatottságtól, apáink, a kalapos férfiak pedig komoran néztek, ahogy apró gyerekeik áhítattal fújják, hogy „Ily késő éjszaka ki jár ott künn a temetőn...” Hát ilyen korban olvastam Mikszáth elbeszélését, és nagyon meghatott a halálosan beteg kisfiú és állatkáinak a története; talán akkor ismerhettem meg a bánat érzését, bizonyára meg is könnyeztem Jánoska sorsát... s Mikszáth neve egy mély érzés kíséretében maradt meg emlékezetemben. Következő emlékezetes olvasmányélményem a Gavallérok című kisregénye lett, a sárosi nemes fiatalurak finoman szatirikus és nagyon szórakoztató története. Az olvasmányélményt ebben az esetben is az idő, a kor és körülményei határozták meg. Kamaszfővel olvastam a történetet, már nem emlékszem, hogyan jutott hozzám, a háború utáni lepusztult években nem voltak olvasmányaim, a versek és a mesék mesz- sze elkerültek, néhány kallódó könyv: leginkább filléres ponyvaregények jutottak a
