Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - IRODALMI SZEMLE - Száz Pál: Minotaurus (elbeszélés)
10 Száz Pál kell őket irányítania, mert azok már a maguk útját járják. A legfelemelőbb érzés egy író számára. De nem a figura számára. Persze nem hittem az egészet, és megnyugtattam magam. Nemsokára újra írt. Csak két mondat volt. Közölte, hogy lassan el fog veszíteni mindent, és hogy nem tehet róla. Ez a „nem tehetek róla!” még sokáig visszhangzott így, hallatlanul is a fülemben. Egy nap a felesége és a gyerekei autóbalesetet szenvedtek. A felesége és a fia meghalt, a kislánya kómában élet-halál között lebegett. Neki is mennie kellett volna, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. A temetésen nem szólt hozzám egy szót sem, mikor utána akartam menni, eltűnt. Ezután, mint az később kiderült, a legnagyobb kínszenvedések árán, visszatért a szöveghez. Tudta, hogy semmit sem tehet, de ha tovább írja, legalább megtudhatja, mi vár rá. A lányát akarta megmenteni. Tudta, hogy hiába van mindez, maximum egy kis időt nyerhetnek. Ezután azt írta, hogy valami történni fog, ami a munkával kapcsolatos, ami miatt keresni fogják, ezért szedi a sátorfáját, elmenekül az országból. Ezután körözést adtak ki ellene, rábizonyítottak egy adócsalást, és gyilkossággal gyanúsították. Az utolsó levelét egy új mailcímről írta. „Holnap fog megtörténni. Szembenézek vele.” A tegnapi újságban olvastam, hogy meghalt autóbalesetben. Egy kereszteződésben kihajtott egy kamion elé. Nem tudni, szándékos volt-e. A holttestet sikerült azonosítani. Mellette egy tűzálló dobozban furcsa jelekkel teleírt papírokat találtak - jelentésüket még nem sikerült megfejteni. A lányának stabilizálták az állapotát, úgy tűnik, van esélye a felépülésre.
