Irodalmi Szemle, 2011

2011/9 - IRODALMI SZEMLE - Száz Pál: Minotaurus (elbeszélés)

Száz Pál

Ama könyvek, mikbe gyémánt Papírra, zafír hártyára Az ég színarany sorokkal S más-más betűvel, rovással írja jó- vagy balsorsunkat Ugyanazon rubrikába.

Köztük én úgy olvasok,

Hogy az elmém száguldása Nyomon követheti őket Minden égtájon által.

Adta volna a Nagy Ég, hogy Margóik vizsgálatára S lapjaik furkészetére Előbb támadt volna vágyam...”

Látta, hogy nem tudom ezt az egészet mire vélni, egy másik könyvet keresett, és a Kapcsolatok elejét kezdte olvasni:

„Templom a természet: élő oszlopai időnkint szavakat mormolnak összesúgva;

Jelképek erdején át visz az ember útja, s a vendéget szemük barátként figyeli.

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak valami titkos és mély egység tengerén...”

Továbbra sem estem hanyatt, mire ő a sarokba hajította a könyvet, és belekezdett: „Az élet kereszteződések sorozata, egy hatalmas labirintus. Ez nem új, már mondtam. Megyünk a halálba, csak az szabadít ki ebből az egészből, a Minotaurus torka, az a cél, de nem az a lényeg, az út a lényeg. Csak azt nem tudtam, hogy van Ariadné-fonal is. Mindenhol van, ezek útjelző táblák, jelek, csak meg kell őket látni. A labirintus, amint beléptél, bezáródik, nincs kivezető út, meg kell küzdeni a Mi- notaurusszal, menekülni, tévelyegni balgaság. Vagy ő győz le téged, vagy te őt. A hozzá vezető út a megvilágosodás lehetősége. Ha megvilágosodsz, legyőzöd, kijutsz a labirintusból, egy másik világba, a felsőbb levelbe. Ha nem, elölről kezdődik, mint egy számítógépes játék. De ezek a jelek nemcsak a végső célt mutatják, de azt is, mi vár rád a következő kereszteződésnél. Ezek a jelek áttűnnek az anyagi világon, a labirintus falán, belehelyezkednek, meg kell tanulni észrevenni őket. Foltok a labirintus falán, vagy mit tudom én mik. A Nagy Építőmester, aki a labirintust emelte a Királynak, elrejtette benne az értelmet. Az anyag a teremtő nyelve. Minden mindennel összefügg, ezért bármiből bármire lehet következtetni. Gondolj az