Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - SZEMLE - Szalay Zoltán: Elnyomatások, megaláztatások, újrakezdések (Deres Kornélia: Szőrapa-, Miklya Anna: A hivatásos-, láncú Laura: Szeretföld)

SZEMLE

77

volt, hogy kár bármit is elfojtani, mert az úgyis lángra kap, és elemészt, most viszont mintha azt mondaná, legfeljebb addig szabad követni a vágyakat, amíg önmagunkat hozzuk lehetetlen, megalázó vagy épp veszélyes helyzetbe, de amikor már másokat rángatunk veszélybe, ahol családok életét tehetjük tönkre, ott meg kell állni - ott már a felelősségtudatnak kell a vágyak elé kerülnie. A 341. oldalon kezdődő orvosi beszámolóban például jól követhető ez az álláspont. Sőt néhol olyan következtetéseket is megenged, hogy Vay nemcsak önző, hanem gonosz is, hiszen, egyáltalán nem törődik a partnerei érzékenységével, gátlástalanul becsap másokat, durván belenyúl mások életébe, zaklatja, aztán eldobja vagy épp elrúgja őket, ahogy a színésznő Emmával teszi. Én mégis úgy érzem, nem gonoszság, amit tesz, hiszen ő tényleg hisz önmagában és a szerelem erejében, inkább csak túl heves és érzéketlen, ez a hibája. De ez nem a könyv a hibája: a regény kifejezetten olvasmányos és izgalmas, nyelvében, stílusában is elismerést érdemlő, költői erényeket hordozó, etikai tartalmakat is bátran felvető, igaz, néhol hiányérzeteket keltő mü.

(.Magvető, Budapest, 2011)

BEDECS LÁSZLÓ

Elnyomatások,

megaláztatások,

újrakezdések

Deres Kornélia Szőrapa, Miklya Anna A hivatásos és láncú Laura Szeretfold című köteteiről

A három alább tárgyalt kötet a 2011-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg, s mindegyik pályájuk elején járó női írók műve. Szerzőik más-más szemszögből vizsgálnak elnyomatást, megaláztatást, újrakezdést: a szürreális fantáziákkal kacérkodó tudat, a megaláztatások köreibe alászálló test, illetve a szigorú törvényekkel élő közösség nézőpontján keresztül.

Deres Kornélia: Szőr apa Deres Kornélia titokzatos aparegényt írt. Bár kétségeink lehetnek afelől, ez a műfaj (sic!) nem fulladt-e ki az elmúlt évek-évtizedek alatt a magyar irodalomban, Deres Kornélia Szőrapa című kötete ezeket a kétségeket aligha táplálhatja. Az ő módszere más. Olykor mintha kicsit a Harmonia caelestis minden lében kanál apafigurája köszönne vissza a tör- ténetecskékben, a hangszerelés és a kompozíció mégis kifejezetten egyedi. Deres Kornélia viszonylag rövid szabad versekben, szűkszavúan, visszafogottan meséli el saját apatapasztalatát, miközben a nagyját igazából elhallgatja. A szűk ötvenoldalnyi költészethez terjedelmes csendanyag társul.

A Szőrapa versein jól látni, hogy minden egyes szavuk alaposan megvá-