Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Ozogány Ernő: A magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztés jelene és jövője Szlovákiában (tanulmány)
A magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztés jelene és jövője Szlovákiában 69 senyeken szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ott érnek el a diákok kimagasló eredményeket, ahol tantárgyáért lelkes tanár van a hátuk mögött. Felvetődik a kérdés, hogy szükség van-e tudományos ismeretterjesztőre, egy olyan személyre, aki megpróbálja megmagyarázni a magastudomány eredményeit a széles laikus közönségnek. Jogosan, ugyanis ez nem mindig volt így. A legnagyobb ismeretterjesztők ugyanis évszázadokon keresztül maguk a felfedezők, feltalálók voltak, mindaddig, amíg egyszerű matematikai apparátussal dolgoztak. Isaac Newton 1687-ben megjelent Principiája - a teljesség kedvéért a mű eredeti címe: Phi- losophiae Naturális Principiá Mathematica - korának igazi bestsellere volt: tömegek forgatták a három súlyos kötetet, sőt - ami a kontinensen elképzelhetetlen volt - falusi lelkészek olvasták fel, illetve fordították írástudatlan híveiknek. Szép példájaként az angol toleranciának. Mert tájainkon a 19. századig tilos volt a benne foglalt eretnek felismeréseket terjeszteni. A kérdés végső megoldására a közelmúltban, az ezredforduló alkalmából került sor, amikor a lengyel pápa - dicső lengyel elődje, Kopernikusz szellemében - rehabilitálta a hajszál híján máglyára küldött Galileo Galileit, visszavonva az ellene felhozott vádakat. A 19. században a villamosság legnagyobb úttörője, Michael Faraday már gyermekek számára készített Karácsonyi esték címen minden év decemberében előadás-sorozatot legújabb találmányairól. Az általuk átadott ismereteknek aztán egyértelműen oroszlánrészük volt abban, hogy az első és a második ipari forradalom motorja Anglia volt, sőt — Bertrand Russelnak köszönhetően - a tudományos-műszaki forradalom elmélete is a szigetországból származik. A 20. század kétségkívül nemcsak legnagyobb hatású tudósa, de egyik legjobb ismeretterjesztője Albert Einstein volt, akinek az általános és speciális relativitáselméletről szóló, nagyközönségnek szánt művét csak magyarul legalább egy- tucatszor kiadták, az idegen nyelvű változatok száma pedig több százra tehető. Az ismeretterjesztés módszertanát illetően a legnagyobb német tudós azt vallotta, hogy a legbonyolultabb kérdések is megmagyarázhatók egy tizenkét éves gyermeknek. Erre maga szolgáltatta a legjobb példát: amikor Edward fia megkérdezte tőle, hogy épp mivel foglalkozik, azt válaszolta, hogy azzal a kérdéssel, amikor egy vak bogár mászkál a futballabdán, miközben azt hiszi, hogy az asztalon van. Az általános relativitáselmélet egyik sarkkövére, a tér görbületére azóta sem született ennél egyszerűbb, frappánsabb meghatározás. A rohamosan szaporodó felfedezéseknek és találmányoknak köszönhetően a 20. századra kialakult az ismeretterjesztők serege, akik igyekeznek az egyre bonyolultabb tudományos és műszaki ismereteket a laikusok számára érthetővé tenni. Annál is inkább szükség van rájuk, mivel a legújabb, bonyolult matematikai apparátus miatt hovatovább csak néhányan értették meg a felfedezéseket. Erre a legjellemzőbb példát az 1927-es Solvay-konferencia szolgáltatta. Emest Solvay, belga gyáros ahelyett, hogy a sportot támogatta volna, 1911-től tudóskonferenciákat szervezett, amelyekre a legkiválóbb tudósokat hívta meg. Az 1927-es, talán legnevezetesebb rendezvényen részt vevők egyik része már Nobel-díjas volt, másik részük
