Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - VÁLTOZÁS, VÁLTOZATLANSÁG - Filep Tamás Gusztáv: Adatszerűség, empátia (jegyzet G. Kovács Lászlóról)
FILEP TAMÁS GUSZTÁV Adatszerűség, empátia Az ötvenéves G. Kovács Lászlóról Amióta G. Kovács László sikeres, méltatott, díjazott műfordító lett, feledésbe merült, hogy a szlovákiai magyar kisebbség történetének egyik legalaposabb és legfelkészültebb kutatóját tisztelhetjük benne. Első komoly munkája az 1980-as évek második felében az 1939-ben megalakult Szlovák Köztársaságról, illetve a szlovákiai magyarság akkori életéröl szóló tanulmánya volt. E korszak magyar kisebbségi világáról korábban értékes publicisztikai munkákból, memorandumokból és visz- szaemlékezésekből tudtunk - ő volt az első, aki levéltári kutatások alapján rajzolt róla egységes történelmi képet, tehát még 1989 előtt, azaz a kisebbségtörténettel kapcsolatos rendszeres, utóbb elakadt kutatások kezdetét megelőzően. Nem véletlen az sem, hogy az 1990-es évek elején Laci ott volt több ígéretes csoportmunka kezdeteinél, sem az, hogy évekkel később a Nap Kiadó kettős portrékat tartalmazó -Arcképek kettős tükörben című - sorozatában (melyből csak két kötet jelent meg ez idáig) ő írta a Jozef Tisóról szóló, nemrégiben másodszor is kiadott könyv magyar tanulmányát - a szlovák változatot, Ivan Kamenecét pedig ö fordította nyelvünkre, végül a kötethez összeállította a politikus életrajzi adatsorát. Kutatói alkatát és érdeklődési körét ezek a több feladatból álló, rétegről rétegre épülő munkák mutatják meg, s gyanítom, hogy ezekben leli igazi örömét is. Adatszerüség, nyelv - s ennek révén teljes körű forrásismeret, vad következtetésektől elzárkózó intuíció -, ezek bizonyosan G. Kovács László munkásságának pillérei közé tartoznak. A sorozat másik, Edvard Benesről szóló kötete, illetve annak háttérmunkája rávilágít még egy fontos vonására. E kiadványba ö fordította a cseh tanulmányt — Josef Han- salét - (a magyar Ádám Magda munkája), s szintén ő állította össze az életrajzi jegyzeteket -, de Hansal sok megállapításában vitatható, sőt ironikus fénykörbe vonható tanulmányának eredeti, cseh kiadásáról már évekkel korábban precízen értékelő recenziót tett közzé az egyik magyar szakfolyóiratban. E két témában egyébként más emlékezetes cikkei is születtek, így az 1989 utáni Tiso-szakirodalomról, a zsidókódexről vagy Esterházy János szerepéről szólók. Az említett kettős kötetek a tárgyilagosság, illetve az objektivitás pontos példái, más-más okból; a Benes-kötet azért, mert két szögesen ellentétes véleményt ütköztet, a Tiso-munka pedig azért, mert mindkét életrajzi tanulmánya minden pró és kontra érvet igyekszik felhozni, mérlegelni a megidézett történelmi személyiséggel kapcsolatban. G. Kovácsnak a szlovák és a cseh szellemiséghez való viszonyában szerencsésen egészíti ki egymást az empátia és a szikárnak álcázott) tárgyszerűség. Műfordító, így magától értetődő, hogy igyekszik teljes képet alkotni magának a cseh és a szlovák szépirodalomról s néhány általa kultivált szaktudományról, de az
