Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - VÁLTOZÁS, VÁLTOZATLANSÁG - Borsi-Kálmán Béla: A változás élménye - és a változatlanság bizonyossága (tanulmány Filep Tamás Gusztávról)

64

Borsi-Kálmán Béla

jába vágó adathalmaz, amelyet FTG már-már kórosan fejlett szürkeállománya rögvest ne szívna fel, akár a tűző napon száradó szivacs az esővizet - a tömérdek név, évszám azonnal gondolati és logikai szinten is rendeződik/rendszereződik elméjében, mondhatni egyedi - csak és kizárólag FTG intellektusára jellemző — térszerkezetet vesz föl (másképp gyaníthatóan nem is volna rögzíthető!). Automatikusan olyan mozaikkockákká válik, amelyeket aztán tetszés szerint el lehet helyezni bármilyen (szellemi) kirakójátékban.

E sorok írója - már csupán előrehaladott életkorából fakadóan is - rengeteg okos, sőt kreatív embert ismer(t), de FTG az egyetlen, aki mások, munkatársai szellemi konstrukcióival ugyanúgy képes bánni, akárha a sajátjai lennének. Ez a különleges adottság (jótétemény) jó néhány további elképesztő tulajdonságot takar (fed): a) nagyfokú alázatot minden intellektuális produktummal szemben; b) kivételes empátiát a szerzőtársak akár ki nem mondott (titkolt) szándékai iránt; mindebből következően: c) hihetetlen intuíciót bármiféle (bárkitől származó) gondolati alakzat rejtett összefüggései - ennélfogva mások számára észrevehetetlen (esetleges) hibái — vonatkozásában. Jómagam már az első közös munkánk - egy FTG által 1998 nyarán szerkesztett tanulmánykötet13 - tapasztalatai alapján úgy mutattam be Fiiepet barátaimnak - kicsit viccesen - mint „a legjobb magyar szerkesz- tő”-t. Most viszont, kerek tizenhárom esztendős együtt-dolgozás után megkockáztatom: FTG minden valószínűség szerint joggal pályázhatna a valaha egységesnek elgondolt, de valójában soha sem integrált Közép-Európa legkiválóbb dominus re- dactorának megtisztelő címére. Feltéve, ha az ilyen világi hívságok, címek, rangok, kitüntetések - egyszóval efemer (s mindig mesterséges/mesterkélt) szamárlétrák - érdekelnék...14

De ugyanebből a mások - a kívülállók - számára felfoghatatlan szellemi képességekből eredeztethetők FTG alapvető jelentőségű, föntebb már szóba hozott tanulmányai is, amelyek olyan irdatlanul adatgazdagok, hogy többszöri figyelmes elolvasás után is igen nehezen illeszthetők be eddigi ismereteink kényelmes skatulyáiba. Ami nem csoda, hiszen FTG - több alkalommal az ugyancsak megszállott Tóth Lászlóval s az idén szintén ötvenesztendős G. Kovács Lászlóval „kalákában” - egy közepes méretű intézménynek is becsületére váló alapkutatást végzett el, hangyaszorgalommal, egy saigoni riksakuli munkabírásával és egy 16. századi református prédikátor ügybuzgóságával. S ha csupán ennyit cselekedett volna, akkor is kalapot lengetve kellene tisztelegnünk előtte... De nem, a következő lépcsőfokra is felhágott: szintetizálta, kontextusba helyezte a főként általa felbúvárolt hatalmas ismeretanyagot, s ezzel, a szó szoros értelmében, új utakat s biztos támpontokat jelölt ki, a felföldi/felvidéki/szlovenszkói/szlovákiai magyar politikai és szellemi élet valódi, régóta várt feltérképezéséhez. Ami, ha belegondolunk, nem jelent egyebet, mint a továbbra is összeránthatónak remélt - jelenleg ugyan széttartó - egyetemes magyar művelődéstörténet átértékeléséhez szükséges elengedhetetlenül fontos hozzájárulást. S ami (jóval) több: példamutatást, s egyúttal felhívást a magyar önszem