Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - VÁLTOZÁS, VÁLTOZATLANSÁG - Borsi-Kálmán Béla: A változás élménye - és a változatlanság bizonyossága (tanulmány Filep Tamás Gusztávról)
60 Borsi-Kálmán Béla Mert persze FTG is gyanítja, mint nagyon sokan Budapesten és „széles e hazában”: az egész alakos, olykor még annál is nagyobb high-tech kivitelezésű fotók nem feltétlenül, s nem mindig vannak arányban - olykor köszönő viszonyban sem - a piacosítani kívánt mű (termék) valódi értékével, s az ily (kétségtelenül modem, „européer”) módon reklámozott szerzők életművével... Mi tagadás, ez egy pikírt, nem egészen pí-szí {p. c. - politikailag korrekt) okfejtés, már-már annak a kevésbé „nagy”, legalábbis jóval kisebb mértékben - mondhatni egyáltalán nem - „futtatott” magyar író happening-jére emlékeztet, aki, a kis(nagy)wagyar kontraszelekció legfrissebb fejleményeire óhajtván felhívni a (köz)fígyelmet, néhány évvel ezelőtt nem átallott alsógatyában pózolni egy óriásposzter előtt, mondván, hogy (akkor) csaknem húsz különféle műfajú kötet auktoraként ő is egy kicsit látszani, „vanni”2 szeretne... Itt tüstént le kell szögeznünk, ilyesfajta gonoszkodó gondolatkísérletek sohasem járták meg FTG eszét. Jóval jámborabb, békésebb természetű annál, semmint efféle rosszízű rivalizálásokba ereszkedne. Talán bölcsebb is. Ráadásul nemhogy a „nagy generációhoz” - még Zalán Tibor szintén elhíresült „arctalan nemzedékéhez” sem tartozik,3 1961. augusztus 3-án született Újpesten, de kora gyermekéveit és kamaszkorát már a IX. kerületben, a Franzstadtban, a Ferencvárosban töltötte. Az Angyal utca 28., ahol laktak, a Kilián kaszárnya hátoldalára nyílt, alig pár száz méterre a Korvin-köztől. Atyja, Filep István (1931-2008) egykori karcagi gimnáziumi tanár, 1956 sorsfordító őszén a Karcagi Forradalmi Tanács titkáraként szerzett nevet és politikai priuszt magának a korai Kádár-rendszerben. Később, szabadulása után, már Budapesten művelődéskutatóként öregbítette az egyébiránt a Felső-Tiszavidékről származó - és soraiban jó néhány „kiművelt emberfőt”, lelkészt, tanítót tudó - kálvinista család hírnevét. Nagybátyja, Filep Tibor debreceni sport- és művelődéstörténész, akinek nem egy publikációját számon tartja a szakma. Filep Tamás Gusztáv tehát szinte belenőtt egy jellegzetes magyarországi, s ezen belül Kádár-kori értelmiségi miliőbe: meghurcolt, börtönviselt apa, a szűkös anyagi lehetőségekkel, a „fejlett szocializmus” lepusztult viszonyaival hősiesen küzdő korán elhalt édesanya — s a mindezt körülvevő, beburkoló szellemi elsiváro- sodás, az „emberarcúnak” becézett rezsim álságossága, szívet-lelket, (nemzettudatot alattomosan romboló hazugságai,4 és így tovább. Ezzel szemben a família művelődési eszményei, a 19. századi nemesi szabad- elvüségből eredeztethető liberális nemzeti konzervativizmusa, a mégiscsak létező kis családi könyvtár (benne a „napnyugati egyetemjárás” protestáns hagyományát folytató, a németalföldi Utrechtben továbbtanuló, sok nyelven beszélő, polihisztor hajlamú atyai nagyapa - Filep Gusztáv - részben lappangó kézirathagyatékával), és főként édesapja kiterjedt kapcsolatrendszere Filep Tamás Gusztávot úgyszólván azonnal „pályára állították”. Különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy Fiiepék Angyal utcai otthonát az 1960-as évektől nem csupán hasonszőrű, tömlöcjárt „öt—
