Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (2009) V. (napló)

Feljegyzések clmcnöbcn V

35

álltak egy félórányi időre. így ezzel lett ez a nap kivételes, a többi sorjázó nap szürkeségében.

Mennem kéne Tokajba, az írótáborba, de minek? Mit csináljak ott magammal három napon át?! Csak azért elmenni, hogy ott legyek, mi értelme volna, hiszen jószerével az oda sereglöknek ma a harmadát ha ismerem. Ezenkívül ha valami bajom támad, ki tudna gondoskodni rólam, s hogyan jutnék haza? Л dolog ebből következően egyértelmű: jobb, ha itthon maradok. És nem megyek októberben sem Sátoraljaújhelyre az Anyanyelvi Konferencia „ünnepi találkozójára”. Mert: mit ünnepelhetnék én együtt K. A.-val Komárom után?!

Hogy az Anyanyelvi Konferenciának juttatott állami támogatásokból milliókat zsebelt be, hát ki emlékszik ma már arra?

Egyébként odakint tovább suhog, s változatlan erővel augusztus szimfóniája...

Augusztus 7., péntek. Délelőtt Bobory Zoli hívott Székesfehérvárról. A „Fehérvár! Téged köszöntsön énekem!” címmel meghirdetett „versíró versenyen” Romkert című versem első díjat nyert, igaz, megosztva. Néhány évvel ezelőtt az 1983-2000 között írt Naplóméit is ugyanígy megosztva kaptam első díjat. (A másik díjazott akkor Faludy György volt.)

Ebéd után pedig rosszul lettem, posztreszckcionális szindróma, dehidratáció, ájulás... A görcsök, fájdalmak nagyon legyöngítettek. Fáj a nyelvem is, nyilván beleharaptam ájulás közben. Ez korábban is megtörtént már.

Kicsit tartok az éjszakától.

Augusztus 8., szombat. A zene! A zene! Az! A csendje, s a magánya. A távolsága. A kristály-ölelése. Fény és sötétség. Önmaga felemelkedése. Pillanatban az egész. Megmérhetetlen kiteljesedés, sugár-foglalatban.

Halál-utáni bizonyosság.

Zene, zene. Itt.

Örökké!

Ebből verset kellcni írni, lehet, hogy megkísérlem, ha legalább olyan jó napok következnek, mint amilyen a mai volt.

Takarítás közben találtam egy régi újságoldalt, a miskolci Déli Hírlap címoldalát, meg a második oldalt is, ebből következően, amely az „első” miskolci látogatásom utáni kapcsolatfelvételére utal, illetve azt dokumentálja. A tudósítás címe: Napjaink-est Kassán. Emlékszem, 1974 áprilisában vendégül láttuk a Napjaink szerkesztőit, s a Miskolcon élő magyar írókat. ( A Thália Színházban rendezett esten Gulyás Mihály főszerkesztő, Zimonyi Zoltán, Péntek Imre, Kalász László és Bari Károly vett részt.) Stószra is kivittem a társaságot. Ezt a meghívást az Ünnepi Könyvhéten viszonoztuk. Ez a kapcsolatfelvétel aztán elvitt a Tokaji írótáborba, a Napjainkhoz, majd a rendszerváltást követően az Új Holnapba. Egyébként a cikket Horpácsi Sándor írta, s írása végén még ezt is hozzátette: „Csak a szépre emlékezem.” Az aktuális slágerszöveg pedig arra utal, hogy Stószra menet Kováts Miklós