Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - N. Tóth Anikó: Nem véletlen találkozások a szövegtengerben (beszélgetés Péterfy Gergellyel)
Nem véletlen találkozások a szövegtengerben 29- Egy kívülálló nézőpontjából éppen azért tudod felhívni ezekre a dolgokra a figyelmet, mert belülről inkább elkenés, maszatolás, burkolás van?- Nyilván ez egy elfojtási mechanizmus egy magyar tudat számára. Személyes életemben is borzasztóan reménykedem abban, hogy úgy kellene működni, hogy ezeket az elfojtásokat folyamatosan ki kell pofázni, kifordítani, megnézni elölről, hátulról, a másik felét is, és akkor így ki lehet ebből mászni. Tehát ez nagyon erősen bennem volt. Legerősebb meg az az érzésem volt, hogy én ezt a csávót, ezt a Mi- chelét imádom, a fehér ingével, a kardjával, ahogy ott rohangál, és belemegy a golyókba, és egyszerűen nem érdekli, hogy melyik pillanatban kap halálos sebet. Ez egyrészt nagyon macsó dolog volt, meg barokk is volt, szóval nagyon szerettem...- Ez a Michele mániákusan író ember. Még a csata kellős közepén is naplót ír, vagy amikor szedik ki a fejéből a nyílhegyet. Mi ez a rögeszmés íráskényszer? Rögzíteni, megörökíteni az eseményeket?- Igen, a barokk kulcskérdése a reprezentáció. Tehát mi a megjelenítés, hogyan jeleníted meg a dolgokat, és még a megjelenítést is megjeleníted, és a színházon belül is színházat csinálsz, a barokknak az összes ilyen önreflexív őrülete, amely már fölfedezi a reprezentációnak ezeket a furcsa belső logikáit: az emberi elme folyamatosan reprezentálja azt, amit átél. Tehát miközben benne vagyok a szituációban, közben nézem magam kívülről, nézem, hogy én ebben a szituációban milyen vagyok, és még azt is nézem kívülről, aki benne van és nézi, azt is nézem, hogy mi ketten benne vagyunk, az ő-én meg a másik én, a felettes énem ugyanúgy benne van ebben a szituációban; ez az állandó visszacsatolásnak a kényszere. Michele mindig felveszi az új fehér ingét az új csatába, és tudja, hogy ö most végignézi magát ebben a helyzetben, újra megkapja a sebet - ugyanaz a dramaturgia, mint egy barokk passiójátékban, újra és újra lejátszódik ez a rítus, végül bekapja a halálos golyót. Közben van egy hömpölygő sodrása, és ez olyan jó.- Van a regényben egy Vergilius-vonal: egyrészt Michele Nápolyban születik, mint Vergilius. Másrészt a vergiliusi példa a harc értelmére is rávilágít: a dicsőségért harcol a központi figura, hogy megőrződjék, jelen legyen valamiféle tudatban a későbbi korokban. Miért fontos számodra Vergilius?- Vergilius nagy barátom, mert ha szerkesztésről beszélünk az irodalomban, ha van mérnökség az irodalomban, akkor Vergilius a verhetetlen. Nála még verhetetlenebb Pindarosz. Az meg a teljes mánia. Tehát amennyi betű van a szóban, amennyi szótagból áll a mondat, annyi versszakból áll a vers, ahány szóból áll egy sor, akkor annyi lesz a... A Pythagoreus-elméletnek a teljes mániákus megvalósítása. Vergilius viszont úgy érzi, hogy ő már soha nem tud olyan bonyolult nyelvi építményt építeni, mint Pindarosz, de azért próbálkozik. És írunk és újraírunk, mindenki reprezentálja és újratermeli a dolgokat, a narrátor fölött álló metaszerző igyekszik beépíteni ezeket a vergiliusi történeteket, például az Aeneas-Dido-sztorit, elég átlátszó
