Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - N. Tóth Anikó: Nem véletlen találkozások a szövegtengerben (beszélgetés Péterfy Gergellyel)

30

N. Tóth Anikó

Búzaszentelés Csíkszentdomokoson, 2009

módon persze, mert ezek meg is vannak nevezve, meg hát ehhez tömegkulturális helyeken is el lehet ennyi információt sajátítani. (Hogy kinek írunk meg kinek szól a szöveg, az már macerásabb.) Michele önmagát Aeneas utódjának és a római hősének megtestesülésének tekinti, ezért a saját könyvét vagy a saját életét úgy szerkeszti meg, mint aki egy sorskönyvből olvassa, hogyan kell élni. A saját sorskönyve a vergibusi Aeneas, ő ezt a sorskönyvet használja, ennek a patternjeit követi le. Ahogy ő meg van írva, arra én előveszek egy másik sorskönyvet, és én őt beleírom; emlékszel arra a varázshajtogatósra, sose tudtad, mikor van becsukva, kinyitva, nagyon szerettem ezt a fajta játékot, hogy nem tudod eldönteni, melyik oldala az igazi.

— A másik szerző, aki vízjelként ott van: Mészöly Miklós. A mészölyi prózából mit tartasz fontosnak?-Anyelvi szikárságot egyrészt, másrészt a matematikai gondolkodást, a struktúrák iránti vonzódást, tehát hogy a motívumok nem önmagukban vagy esetlegesen állnak, a metaforák nem csak úgy lógnak egy szövegben, hanem azok a különös gravitációk meg fizikai törvények hatnak rá, amelyek a szöveg egészét kialakítják. Ezért Mészöly szövegei olyan különös magnetikus univerzumok, ahol ezeknek a vonzásoknak-taszításoknak-keringéseknek, röppályáknak van egy nagyon pontosan