Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - N. Tóth Anikó: Nem véletlen találkozások a szövegtengerben (beszélgetés Péterfy Gergellyel)
Nem véletlen találkozások a szövegtengerben Beszélgetés Péterfy Gergellyel'- Halál Budán című köteted 2008-ban jeleni meg a Kalligram Kiadónál. Ez a regény egy történelmi háttérre kirajzolódó szövegvilágot mutat. A történelmi regénynyel kapcsolatban vannak beidegződéseink: a nagy hősök, a nemzeti problematika, az emelkedett stíl, a nemzet megmentése stb. tematikák. A te könyvedben nem ezek a legfontosabb kérdések. A történet a török korba visz, Bécs ostromától Buda felszabadításáig tart. Az események különböző narrátorok elbeszéléséből derülnek ki. Úgy tűnik, nagyon sok forrásmunkát olvastál ehhez a regényhez, hadművészeti, hadtudományi tájékozottságod rendkívül széles. Mi fogott meg a török korban?- Egyszerűen beleszerettem egy figurába, egy bizonyos Michele ď Aste nevű olasz fiatalemberbe.-Akit nem te találtál ki...- Nem, én a naplóját olvastam, amely megjelent magyar fordításban, Buda visszafoglalásának valahányadik évfordulójára. Michele d'Aste huszon-egynéhány évesen hal meg Buda felszabadításakor, de Érsekújvárnál, Esztergomnál, Párkánynál is harcolt. Egy önkéntes srác volt, egy nápolyi bárói család gyermeke, aki Montecuc- coli szárnyai alatt kezdte katonai karrierjét. Baromi tehetséges és katonai értelemben is nagyon rátermett ifjú volt. De sokkal érdekesebb volt, hogy a barokk kor leg- duzzadtabb és legélettelibb periódusában, illetve talán már a túlérett periódusában vagyunk. Az a fajta barokk halálkultusz, életeszmény vagy haláleszmény - ahogy vesszük, mert a barokkban ez szinte ugyanaz - fűti ezt a fiatal digót, ami olykor fantasztikusan pompás műalkotásokban és fantasztikus zenei alkotásokban jelentkezik. Naplójából is arról értesülünk, hogy ő direkt páncél és sisak nélkül rohangál, miközben mindenki páncélban, sisakban igyekszik magát minél jobban védeni és az életét meghosszabbítani. Ami egyébként egy fabatkát sem ér a saját szemléletük szerint, hiszen egyrészt egy mélységesen keresztény korról beszélünk, másrészt pedig a halálnak van egy olyan fajta esztétikája ebben a korban, amely bizonyos fokig a serpenyőt az élettől elbillenti. Ez a fickó úgy rohangálja végig az összes ostromot 1683-tól, Bécs ostromától Pozsonyon, Érsekújváron, Esztergomon stb. át, hogy minden ostromnál megsebesül, majdnem halálosan, de pillanatok alatt felgyógyul, és máris megy a következő csatába. Mindig ő megy legelöl, egy szál kard- * * Részlet egy hosszabb interjúból, mely N. Tóth Anikó megjelenés előtt álló, A varietas öröme című, a Kalligram Könyvkiadónál megjelenő beszélgetőkönyvében lát napvilágot.
