Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Lacza Tihamér: Minerva kalitkába zárt baglya. A magyar nyelvű ismeretterjesztés lehetőségei a kommunista Csehszlovákiában (tanulmány)
64 Lacza Tihamér lelős szerkesztője Náhlovsky Zoltán volt, majd 1957-1962 között Turczel Lajos, 1963-1967 között Ónodi János, 1968-1980 között Mózsi Ferenc, 1981-től Fibi Sándor és Kosa Karola szerkesztette. Az eddig elmondottakból is nyilvánvaló, hogy a szlovákiai magyar sajtóban az 1950-1960-as években nem folyt átgondolt, tudatosan szervezett tudományos ismeretterjesztés. Jobbára a körülmények sajátos alakulása és egy-egy szerkesztő ösztönös helyzetfelismerése teremtette meg ennek a feltételeit. Már az 1960-as években megjelentek néprajzi és helytörténeti témájú cikkek - leginkább az 1956 decemberében indult Hét hasábjain de tudatosan szervezett és a szakemberek szélesebb körére támaszkodó ismeretterjesztésről a szlovákiai magyar sajtóban csak az 1970-es évek közepétől beszélhetünk, elsősorban két hetilap: a Vasárnapi Új Szó és a már említett Hét jóvoltából. A Vasárnapi Új Szó 1969 januárjától jelent meg, mint az Új Szó napilap vasárnapi kiadása. Noha „időszerű” politikai kérdésekkel is foglalkozott, elsősorban interjúkat, riportokat, közművelődési, kulturális és irodalmi témájú cikkeket közölt. Ezek között időnként ismeretterjesztő és tudomány-népsze- rűsítő írások is napvilágot láttak. Én magam is több cikket és sorozatot9 jelentettem meg az újságban, de a Hét kulturális és tudományos rovatának szerkesztőjeként elsősorban a „saját lapom” által teremtett lehetőséget igyekeztem kihasználni.10 Ebben az időben többen is felismerték a tudományos ismeretterjesztés fontosságát, és felkérésemre több-kevesebb rendszerességgel műszaki és természettudományi, művelődés- és tudománytörténeti, néprajzi, történelmi, helytörténeti stb. témájú írásokkal jelentkeztek.'1 A hetilapnak önálló tudományos rovata is volt, de az ismeret- terjesztő írásoknak, sorozatoknak más - sok esetben ebből a célból indított — rovatok is helyet adtak.12 A teljesség kedvéért természetesen meg kell említeni más szlovákiai magyar lapokat is, mindenekelőtt a Nő hetilapot és a Barátnő havilapot, a kéthetenként megjelenő Tábortűzi, valamint a Dunaszerdahelyen szerkesztett Csallóköz regionális hetilapot. Ezekben kisebb-nagyobb rendszerességgel ugyancsak megjelentek ismeretterjesztő írások és sorozatok is. Külön is kiemelném az általános iskolák felsőbb évfolyamaiba járó tanulóknak készült, 1970-től Tábortűz néven megjelenő folyóiratot, amely eredetileg Pionírok Lapja címmel indult még 1952-ben a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának kiadásában. Első főszerkesztője Somogyi Viola volt, később Zsilka László (1954-1957 között), Petrik József (1958-1959, majd 1962-1981 között), Somogyi Mátyás (1960-1961 között), majd kisebb megszakítással Huszámé Seres Vlaszta (1981-1990 között) irányította a szerkesztőség munkáját. Különösen az 1980-as évektől egyre több ismeretterjesztő cikk és sorozat látott napvilágot a folyóiratban. Az ismeretterjesztésnek az időszaki vagy alkalmi kiadványok - pöéldául az évkönyvek és a naptárak - is fórumai voltak. Olykor az egyes szlovákiai magyar lapok is kiadtak ilyesmit, de a legfontosabbak ezek között a Madách Könyv- és Lapkiadó Madách Naptár címmel 1974-től évente megjelenő kötetei voltak, amelyek
