Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Lacza Tihamér: Minerva kalitkába zárt baglya. A magyar nyelvű ismeretterjesztés lehetőségei a kommunista Csehszlovákiában (tanulmány)
Minerva kalitkába zárt baglya 65 ben szinte minden alkalommal szerepelt ismeretterjesztő írásokból szerkesztett ösz- szeállítás is. A tudományos ismeretterjesztés részének tekinthetők a csehszlovákiai magyar szakembereket bemutató interjúk is. A szlovákiai magyar olvasók jobbára ezekből az írásokból ismerhették meg a pozsonyi, a kassai és a prágai egyetemeken, kutatóintézetekben, klinikákon, nemzetgazdasági szempontból jelentős ipari vállalatokban és mezőgazdasági üzemekben, szövetkezetekben tevékenykedő magyar nemzetiségű tudósokat, műszaki szakembereket, orvosokat és különböző szintű vezetőket. Ezek a beszélgetések gyakran azzal a céllal készültek, hogy a pozitív példa erejével győzzék meg a magyar szülőket arról: érdemes magyar iskolába íratniuk a gyermekeiket. A folyóiratokban és az újságokban közreadott ismeretterjesztő írások is a magyar nyelv fontosságát voltak hivatva erősíteni, különösen annak a fenyegetésnek az árnyékában, hogy az 1970-es évek második felétől kezdődően a szlovák kommunista pártvezetés egyre erőteljesebben és a legfondorlatosabb eszközöket is bevetve szorgalmazta a nyitrai magyar nyelvű pedagógusképzés elsorvasztását és a természettudományi tárgyak anyanyelvű oktatásának a korlátozását a szlovákiai magyar általános és középiskolákban. Az ismeretterjesztés és a tudománynépszerűsítés vitathatatlanul egyik leghatékonyabb eszköze a jól megírt, szakmailag is hiteles könyv. Nos, a szóban forgó időszakban a magyar nyelvű könyvkiadás csak szűk teret kínált a szlovákiai magyar szerzőknek, hogy ilyen jellegű könyveket írjanak és jelentessenek meg. Ezek jobbára útirajzok, helytörténeti munkák voltak. A természettudományok és a technika új eredményeit bemutató kiadványok szinte kizárólag fordítások voltak, mint például az idén nyolcvanéves Tölgyessy György, dunaszerdahelyi származású vegyészprofesszor eredetileg szlovákul íródott műve, az Atomkorszak detektívjei, amelyet Dósa László ültetett át magyarra, és 1977-ben jelent meg a Madách Kiadónál. Azért is említem épp ezt a könyvet, mert ha a szerző történetesen magyarul írta volna meg előbb, akkor sokkal kisebb esélye lett volna rá, hogy Csehszlovákiában megjelentesse. Egyébként hozzá hasonlóan nagyon sok elismert magyar származású szakember gondolta azt, hogy nem lenne okos dolog, ha anyanyelvén bármit is publikálna, vagy azért, mert már megszokta, hogy szlovákul ír, vagy pedig azért, mert nem tenne jót a szakmai presztízsének. Annak idején interjút készítettem a Hét számára Tölgyessy professzorral, és felkértem őt egy cikksorozat megírására, de ő ezt nagyon elegánsan elhárította, mondván, hogy nem tudna rá időt szakítani. Amikor 1978 őszén a Fábry Napokon Gál Sándor felkérésére előadást tartottam a szlovákiai magyar reálértelmiség helyzetéről és szerepéről,13 fontos feladatként említettem azt, hogy a természettudományos és műszaki végzettségű szlovákiai magyar szakembereket be kellene kapcsolni a szlovákiai magyarság szellemi vérkeringésébe, és ennek egyik lehetséges módját a tudományos ismeretterjesztésben jelöltem meg. Talán lett is ennek némi foganatja, hiszen jó néhány fiatal magyar reálértelmiségit sikerült megnyernem az ügynek, bár korántsem olyan szám-
