Irodalmi Szemle, 2011

2011/7 - IDENTITÁS, HUNGAROLÓGIA - Filep Tamás Gusztáv: Zsidó magyarok a két világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben (tanulmány)

Zsidó magyarok a kél világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben

61

községi „ad hoc” zsidó pártok a jelek szerint több helyütt együtt tudtak működni, sőt szavazni a helyi magyar pártokkal.

Abban, hogy sokáig nem volt kutatás tárgya zsidóknak a magyar életben való részvétele, szerepet játszott, hogy a magyar-„csehszlovák” viszonyt hajlamosak vagyunk a korabeli cseh értelmezés szerint elképzelni; eszerint a demokratikus, liberális, szociálisan érzékeny ún. „csehszlovák” politikával, ideológiával, sőt közérzülettel szemben a rendies, konzervatív, korrupt, részben antiszemita magyar világ állt - ami meglehetősen sematikus álláspont. München, majd az első bécsi döntés pedig a második világháború utáni értelmezés szerint Európa náci átrendezésének közbülső állomása. Viszont az akkori kisebbségi közvélemény számára azok nem a háború előkészítését jelentették, hanem az azonnali kitöréssel fenyegető háború elhárítását, s az Európa-szerte elfogadott nemzeti önrendelkezési igény részleges kielégítését. Ráadásul Cseh-Szlovákia az első bécsi döntés idején már nem demokratikus, hanem - cseh és a szlovák oldalon is - totalizálódó állam volt. Nem akarom túlértékelni az adatot, de tény, hogy ekkor szlovákiai zsidók - pontosabbat nem tudunk róluk - tájékozódtak magyarországi politikusoknál, hogy esetleges visszatérés esetén mi lenne a sorsuk Magyarországon. Kozma Miklóstól azt a választ kapták, hogy az autonómia valamely formája lépne életbe, s a zsidótörvényt nem terjesztenék ki rájuk automatikusan. A „frontharcos gondolat” kiterjesztése jött ekkor számításba. (Nem így lett.)

Milyen képük lehetett a zsidóknak a Csehszlovák Köztársaság nyújtotta keretekről, szembeállítva ezeket a magyarországi viszonyokkal? Az bizonyos, hogy a magyar kurzus első, antiszemita szólamokkal és akciókkal kísért szakasza megtette a maga elidegenítő hatását, másrészt viszont a konszolidáció eredményeit a magyar ellenzéki sajtó - benne részben zsidó kulcsszereplőivel (Kassai Napló: Szepessi Miksa; Kassai Újság: Köves Illés; Oslakó [Munkács]: Gergely Albert; Érsekújvár és vidéke: Sándor Dezső; Prágai Magyar Hírlap: sokan) - valamiképpen közvetíteni tudta. Egyébként a kortársnak nem kellett azonosulnia a magyar kormánnyal ahhoz, hogy a magyar közösség tagjának tekinthesse magát, azonosulhatott a liberális ellenzékkel, mint azt például a szabadkőműves alapítású Kassai Napló szerkesztői tették. Nem mellékes, hogy a napilap köre a Magyar Jogpárthoz kötődött, amely - bár erre az újabb szakirodalomban kevés utalást találunk - jelentős részben a zsidó városi polgárságra támaszkodott, része volt a magyar pártszövetségnek, maga a fő-szerkesztő, Szepessi Miksa pedig a magyar pártok vezérlőbizottságának tagja. Utóbb ebből a pártból és a kisgazdapártból jött létre a Magyar Nemzeti Párt. A Magyar Jogpárt viszonylag kis lélekszámú párt volt, de értelmiségiekből, városi polgárokból állt. (Gyaníthatóan tőke is nagyobb állt mögötte, mint a kisgazdák mögött.)

Az első Csehszlovák Köztársaságban az igen gyakori kormányváltások közepette egyvalami állandónak bizonyult, s ez pedig a konnányok centralizmusa;