Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Vörös István: A szerelmi költészet szükségszerűségéről (vers)
VÖRÖS ISTVÁN A szerelmi költészet szükségszerűségéről 1. ÁTVÁLTOZÁS Ha köszönni készülsz valakinek, de ő üveges szemmel keresztülnéz rajtad, hogy attól majdnem te válsz üveggé, akkor észreveheted (ha van benned hajlandóság az ész igáslónak való befogására), függetlenül attól, hogy ő tévedett (és tényleg az, akinek köszöntél, de nem tudja), vagy te (és ő nem ő, hanem egy másik, neked szinte senki, és ezt tudja), ha tehát üveggé váltál, hogy ő (vagy valaki más) keresztülnézhessen rajtad (a te hibádból, ha nem tudod, az igyekezeted fölösleges, akkor is keresztülnézne rajtad, ha visszaköszönne, de akkor már te is keresztülnézhetnél rajta), így azt is észreveheted, hogy egy köszönéshez micsoda földindulás, belső mozgás kell (megolvad benned az üveg), föl se tűnne, Petri Györgynek ha viszonoznák (ha nem lennél üvegből), rá kell ébredj, hogy a szándék, egyetlen kis szándék szinte több (ha nem viszonozzák), mint a szerelem, csak rövidebb ideig tart. A szerelem, mintha hetekig, hónapokig, évekig nem köszönne vissza neked senki, és te állandóan köszönni akarnál.1 2. ÜVEG (remix) Júlia üvegből volt. A sör üvegben van. Izolda üvegből volt, de eltörött, és szilánkjai alkonyatkor zölden csillognak a sárban. Rómeó üvegből volt. A bor üvegben van. Trisztán üvegből volt, de újrahasznosították, és a kohóban egybeolvadt elhasznált germán istenekkel, akik hiába köszöntek neki, nem ismert már rájuk. A sör üvegből van. De mert nem köszöntek neki,
