Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Vörös István: A szerelmi költészet szükségszerűségéről (vers)
A szerelmi költészet szükségszerűségéről 59 elérzékenyült, ihatóvá vált. A bor üvegből van. Egy hordó tele finom üvegdarabokkal. Nem élesek, de vágnak. Üvegből vagyunk, mégis képtelenek vagyunk átlátni egymáson. 3. KÖSZÖN Köszönök az utcán magamnak, az árnyékom elmegy mellettem. Magam köszön az utcán nekem. Köszönök egy madárnak. (De a másiknak nem. Mért van inkább a galamb, mint a veréb?) Köszönök a villamosnak. Köszönök a kőnek. Köszönök a kirakatnak. Nem köszön vissza. Köszönöm. Mért van inkább a veréb, mint a galamb? 4. MÉRT? Mért van inkább a mák, mint a dió? Mért van inkább a vér, mint a tej? Mért van inkább a szél, mint a hang? Mért van inkább a gondolat, mint a beszéd? Mért van inkább a tél, mint a nyár? Mért van inkább a kő, mint az űr? Mért van inkább a te, mint az én? 5. MONDJUK KI? Mondjuk ki, minden szerelmes vers rossz, mert őszinte. Ki kíváncsi a másik érzéseire, ha maga nem érez semmit? Ki kíváncsi a másik érzéseire, ha maga ugyanezt érzi?- Én kíváncsi vagyok! - hallom valahonnan, nem az énből. Az egységesnek képzelt szerelem anatómiáját szeretném megismerni, nem a testét. De a test is csak üvegből van. A szerelem túlságosan átlátszó, azért nem tudunk róla semmit. 1 1 Nem írhatod le a szerelmet, amíg le nem írtad az apró szándékokat, melyekből összeáll - ha akarja, ha nem.
