Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - ARC - Csanda Gábor: Az arányok rombolásának kéje (tanulmány Szalay Zoltánról)
CSANDA GÁBOR Az arányok rombolásának kéje* Szalay Zoltán A kormányzó könyvtára című kötetéről A kormányzó könyvtára című kötet darabjainak egyik első pillantásra legszembetűnőbb sajátossága a történetek részleges volta, hézagossága. Csaknem mindegy, hogy a gyűjtemény hosszabb vagy rövidebb szövegeit nézzük, azzal kell szembesülnünk, hogy a bennük kibomló cselekmény leggyakrabban igencsak korlátozott viszonyban áll magával a történettel, s külön-külön e kettő is nagyon visszafogott. Legtöbbször csak a történet az, ami kibomlik, de jól érzékelhető, hogy világa sokkal összetettebb és tágabb, mint amekkora szelete magából a szövegből felfejthető és megismerhető. Az ilyen szövegépítkezés egyrészt azon a belátáson alapszik, hogy bizonyos dolgokat nem szükséges elmondani ahhoz, hogy a prózát szépirodalomnak tartsuk, sőt ez a fajta termékeny takarékosság éppenséggel az alkotás javát szolgálja; az efféle irodalomra szokták mondani, hogy fokozottan számol az olvasó képzelőerejével. A Szalay Zoltán-szövegek további szembetűnő sajátossága viszont már az, hogy az olvasóban összeállni kívánó kirakós játék hiányzó mozaikjai sokkal inkább egy metaforikus asszociáció, semmint logikus szövegértelmezés következményeiként nyerhetők ki. Közben lépten-nyomon számolnunk kell azzal is, hogy a rendelkezésünkre álló támpontok egy részének valószínűleg csak a teljes, általunk nem ismert, e köteten túlmutató Szalay-szöveguniverzumban van jelentésük, nemkülönben azzal, hogy a cselekmény némely jelentősnek tűnő mozzanata az adott szövegben nem a történet megértését szolgálja. Harmadjára azt tapasztaljuk, hogy a klasszikus realista eljárásmód mellett, amikor is a valószerűtlen történet befogadását és katartikus átélését a valószerű közegbe helyezése hitelesíti, olyan prózákat is olvasunk, melyek teljességgel valószerű történetet helyeznek nagyon valószerűtlen közegbe. Amely utóbbi tapasztalatunk fényében úgy látjuk, egy szürreális világban járunk, melynek alapvető meghatározói a természet és a neki való szinte animális kiszolgáltatottság. Jó példája ennek a kötet első darabja, a Montenegró föggetlensége. Ennek története egy csodásnak számító jelenség leírása: a csoda abban áll, hogy ragyog a nap, vagyis hogy a nappal váratlanul épp világos, mint normális esetekben, ami ugyanilyen szokatlanul különös események láncolatát indítja be: a fák virágba borulnak, a sárgarépa növekedésnek indul, az író témát talál, egy asszony teherbe esik, az uzsorás elengedi a többiek tartozásait, az elbeszélő bátyja állást kap, az elbeszéLaudációként elhangzott Diószegen, 2011. május 14-én, a Tálamon Alfonz-díj átadásán. Lásd még hírünket a 90. oldalon! - A szerk.
