Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - ARC - Benyovszky Krisztián: „ Nyalatja magát, mint a méz ” (tanulmány Lengyel Péterről)
Arc BENYOVSZKY KRISZTIÁN* „Nyalatja magát, mint a méz” Az újraolvasott Macskakő Az irodalmi hermeneutika megtanított bennünket arra, hogy az újraolvasás esetében tulajdonképpen nem is magát a szöveget olvassuk újra, hanem annak első olvasatát. Az újraolvasás tárgya tehát saját korábbi konkretizációnk, a műhöz csak ennek szűrőjén keresztül juthatunk el. Még szigorúbban és pontosabban fogalmazva: számunkra, újraolvasók számára ez az első olvasat jelenti „a” müvet. A „mű önmagában” egy spekulatív tételezés, s a befogadói gyakorlat (esztétikai élmény) szempontjából teljességgel irreleváns. Köztudott az is, hogy minden terjedelmesebb szöveg olvasása önkéntelenül is az információk bizonyos fokú megszűrését vonja maga után: egyes motívumok, gondolatok és témakörök kiemelését, mások elfelejtését. Egy kisvakond szorgalmával haladunk előre, szóról szóra, sorról sorra; hányjuk magunk mögé a földet, mindig az előttünk lévő szakaszra összpontosítva, s csak ritkán pillantunk hátra. Egyébként nem is biztos, hogy látnánk valamit - hacsak útközben nem raktunk le a későbbi tájékozódást elősegítő jelzéseket. Az irodalmi vak(ondok)sághoz visszatérve: egy ceruza sokat segíthet abban, hogy az egyszer már megtett utat ismét úgy járjuk végig, mint annak idején (legalábbis megközelítőleg úgy, a régi nyomokon haladva). Szinte soha nem olvasok ceruza nélkül. Reflexszerűen húzom alá az akkor valamilyen szempontból fontosnak vagy érdekesnek érzett részeket, s látom el jegyzetekkel a lapszéleket. így aztán, ha később előveszem a könyvet, nemcsak emlékszem az első olvasatomra, hanem látom is a kontúrjait. Nagyon tanulságos utólag szembesülni azzal, hogyan is olvastunk néhány évvel korábban, hova is tettük ki a hangsúlyokat, milyen más könyvek jutottak közben eszünkbe, min bosszankodtunk etc. Nemrég újraolvastam Lengyel Péter Macskakójét. Tíz éve írtam róla elemző tanulmányt, mely aztán első és második kötetemben is szerepelt. Szétesőben lévő példányom ennek megfelelően tele van aláhúzással, oldalszámos keresztutalásokkal, nyilakkal, csillagokkal, és alig találtam benne üres helyet az új reflexióknak. * * Fosztogatás című tanulmánykötetéért Benyovszky Krisztián kapta a 2010. évi Madách-díjat. Lásd Mészáros András értékelését a 88. oldalon. - A szerk.
