Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Ha a szobor leszáll... (esszé)
Ha a szobor leszáll... 47 ja fel. A metamorfózis tanulságokat is rejt. A közösségi formák és köztéri emlékművek értékvilága inog, mint nagy földrengések idején a felhőkarcolók. Hasznuk titkai repedeznek. Egykor s a történelem során pátoszuk és mozdulatlanságuk az örökérvényüséget testesítette meg. Mely mégis megrendül és nyoma vész, amikor elmozdítják, ledöntik vagy lerombolják őket. Legújabb „szobraink” azonban már önmagukat rombolják le. Mit gondoljunk, amikor az Acélember váratlanul meggondolja magát és leszáll piedesztáljáról, hogy kinyújtóztassa magát? Míg a város szobrai a történelem időtlenségébe merevedve álltak talapzatukon, egyedül Rolandról - Maximilliánról? - járta olyan szóbeszéd, különösen a volt pozsonyi szolgálók és dajkák rebesgették, hogy szilveszter napján éjfélkor hátrafordul és maga mögé néz, talán az elmúlt esztendőt kémleli és búcsúzik tőle! S ilyenkor a lányok kióvakodtak a Fő térre és a Zöldfa utca sarkáról várták, a Jezsuiták temploma melletti sikátorból lesték borzongva a zömök vitézt, hogy megpillantsák nevezetes mozdulatát, mert aki meglátja, férjhez megy még abban az évben. Semmilyen dokumentum nem bizonyítja azonban, írott nyoma nem maradt, hogy valaki látta volna a fejét forgató Roland lovagot. A Rukkoló is mozdulatlan, bármit lát is, szeme se rebben. Schöner Náci cilindere mozdulatlanul áll a levegőben, jóságos tekintete, bodor mosolya fehér ércbe merevedett. A francia őrmester tűnődő komorsággal figyeli a tér forgatagát, időtlenül, mintha halálosan unná az örökkévaló szolgálatot. De még az Arany Vesztaszüz is betartotta a jóravaló szobrok fegyelmét, a mozdulatlanság súlyos nyugalmát. Mint mondtam volt, a Rukkoló konkurense, az aranyozott képű izgága fiatalember szegte meg a törvényt, s azóta is azt teszi egyre szemtelenebbül. A lányoknak integet, grimaszokat vág és bohóckodik, néha turistákat igazít el, amikor nem tudnak tájékozódni a forgalmas utcák kereszteződésén. Egyszóval hányavetien, tiszteletlenül és egyre gyakorlatiasabban viselkedik, sőt a centeket boldog mosollyal megköszöni. Mintha a becsületes szobor paródiája lenne, meggyalázza annak pátoszát és sutba vágja nemes időtlenségét! Aztán az Acélember azt is tönkretette, ami a szoborlét komolyságának a romjaiból még megmaradt. Az egykori Marxista-Leninista Rönyvtár előtt tanyázott akkor, ahol ma az Istrobanka fiókintézete székel. Arra jártamban döbbenetes látvány fogad. A szobor fejét lehajtva, cigerettázva ül talapzatán, mélán maga elé néz, mintha a mai szoborlét kibírhatatlan hiábavalóságán töprengene! Vagy munkaszünetet tartana, tudván, hogy alkalmazotti minőségben a szakszervezet védelme alatt áll, a Röz- téri Szobrok Független Szakszervezete biztosítja számára a pihenést. De talán sztrájkol, szürke dobozában nem láttam centeket! Oldalról figyeltem, később papírba csomagolt ennivalót vett elő, és búsan falatozott. A legszoborabb szobor volt mind közül, s íme!... le sem kell dönteni, magától leszáll...! Esettnek tűnt fel, mint amikor a sikeres dolgozónak váratlanul és azonnali hatállyal felmondanak. Láttam őt még egy virágárus lánynak tenni a szépet, egy sátornál sörözni... döbbenetes látvány egy gondtalanul söröző szobor! Minden komolyságát, méltóságát elveszítette... Még az is eszembe jutott, hogy talán iparűzési engedélye van, és adót fizet!
