Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök II. (napló)
36 Kulcsár Ferenc oroszlánok, kígyók, erős vadak útján - elmerülve múltam tengerében. Évszáznyi volt, lelkek történelme zöld álmomban minden egyes léptem - mit érintett és karcolt lázas elmém, a kopár hegyen kitárult elébem: Láttam, a jóisten a részletekben lakik, mégis, ránk a rettentő Egészből havazik, benépesült, nyüzsgő ür a lelke, s fénykévét vet mindenegy szép emberijeire. Szelíd O, súgtam, ó félelmetes ember, játszik velünk, mint a szél a mindig-jelen szennyel, széttöri a formát, mint a száraz diót, lükteti a szíve: ami lesz, ami volt.- Nyisd meg nekem, Uram, a bánat kapuit! — így szóltam, és kicsordult a könnyem szórd szét az időben a századok hamvait, tisztíts meg, Szent Könyvem porold le és töröld le a könnyem, s add, ó, az én elnyűtt hitem vissza, higgyem, a véremet a csodatevés kínja itta meg: fejem, kezem ezért remeg. Ó, láss engem, mint fáradt, szent véneket tántorogni az igazságban, s bár fegyverek fénye ragyog a világban, mutasd meg nékem a legvégső hazát: az emberi, az egyetlen termő tragédiát.” * Nyitottságunk a jövő végtelenségére, a megőrzött szabad lelkűiét, a lélek Jelenései” megtanítják velünk, hogy születtek és születnek egyre legendák, mesék és csodák, melyek száz év múlva is élni és születni fognak, s egy múltat regélő száj ekképp mondja majd akkor is: Hol volt, hol nem volt, élt egyszer ezen a vidéken, az Ipoly mente és Gömörország tájain egy asszony, aki felnevelve gyerekeit s átadva őket az életnek, írni kezdte ecsettel-színekkel korát, nemzetségét és önnön életét, élete képeit vászonra festette, megjelenítette és megörökítette az ősmegélhetés szép
