Irodalmi Szemle, 2011

2011/7 - IRODALMI SZEMLE - Varga Imre: Reggelnapló II.

RĽggclnapló II.

27- Jól aludtál? - kérdezi, mikor már a zuhanyozás után az udvaron át visszatérek a ház első részébe e jegyzetekhez s elvégzendő gyakorlataimhoz.- Meglehetősen. Álmodtam is magával.

Hat előtt ébredtem, s előtte többször is fölriadtam éjszaka, s a reggeli fölne- szelésem után még némi pihenőt ajándékozok magamnak, s így fél nyolc, amikor kikelek az ágyból. S most a tisztálkodás, kádsúrolás s a fehérnemű kimosása után máris háromnegyed kilenc.

Mindenfelé állatkölykök nálunk. A kutyánk - barna korcs - négy fekete ku- tyakölyköt ellett. A szomszéd ideszokott macskája - miután a gazdája meghalt - ugyancsak kölykezett, de elvitte valahová a kismacskákat. Nyilván tanult a korábbiakból. Ha ő nem viszi el, nem rejti el a kicsinyeket, elveszi a gazda, és földhöz csapkodja mindjárt. Kevés a tyúk, a kakas hajszolja őket, így aztán anyám levágta a kakast. Ez fogadott tegnap itthon. Hússzag, s egy fehér, zománca vesztett tálban a kakas darabjai, zsigerei.

Vegetáriánus érzékeimet ez bizony felborzolta.

S most vissza a jegyzetek idejéhez! Az önelfogadás, önbecsülés témája. Messzibbre nézve itt arról is szó van, hogy akartak-e a szüleid annak idején, s hogy fiút vártak-e, vagy kislányt.

Tudom, hogy anyám lányt szeretett volna. Azt is megtanultam, hogy a kromoszómák mindig jobban tudják, mint a szülők. Transzállapotban többször is dolgoztam ezen.

Önbecsülésem egyik erősítője: Dávid Miska, aki tizenhét éves koromban levelet írt nekem (mindketten gimnazisták voltunk, ő Komáromban, én Ipolyságon). Majd feltúrom e levélért a konyhaszekrény fiókját, talán még lappang valahol. Ebben eligazítást, jó tanácsot ad, a nagyobbra nézés, az igényességre törekvés szükségéről ír, s az itteni, kisebbségi mérce helyett az egyetemes magyar irodalom értékeit ajánlja, írván, hogy az ottani müvek java hitelesebb, mint a szlovákiai magyar szépirodalom.

Ilyesmikre emlékszem.

Tőzsér akkoriban írt leveléből meg: Ha mégis biztatjuk, a nyelvi loboncosság mögül elösejlö vizionáló tehetsége miatt tesszük. Talán nem ilyen csúnyák azok a sorok, ellenőrzésükre valahonnan előkereshetném az Irodalmi Szemle fakókék borítékát.

Tegnap topogás anyám kertjében délutáni hazaérkezésem után, majd az udvar meg a ház előtti füves sáv lekaszálása. A Nándor-kert fala mellett a bőséggel tenyésző gizgazok: ragadós galaj, óriás medvetalp, vérehulló fecskefu meg porcsin, pásztortáska - ezek lesarlózása. Kaszálás közben az arra járók megszólítanak. Pap (Simon) Laci bá’ a kásás vagy inkább borban tocsogó mondataival. Kulacs Jancsi, a műkedvelő grafikus és gyakorlott kocsmajáró is megpróbálja a kaszálást, s hát elég gyalázatosán, s egy temetőbe igyekvő asszony (Hangyáné) megtorpan és rám