Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IRODALMI SZEMLE - Szalay Zoltán: Balesetek, útközben (novella)
Balesetek, útközben 21 Tizenegy körül Viktor őrmester kijelentette, hogy ebédszünetet tartanak, s befordult az egyik út menti pihenőhelyhez. Valami kisváros peremén voltak, a hely meglehetősen lepukkant, a bejárat mellett nyitott kukák, odébb koszos öltözetű férfiak és nők kivehetetlen szavakat kiabáltak egymásnak. Mag Amoldot a bejáratnál majdnem elsodorta egy tizenöt éves forma, kapucnis felsőbe bújt fiú, majd visszafordult feléje, s rászólt, azért pozorozzál magad elé. Mag Amold csak összeráncolta a homlokát, majd a hevesen előretörő rendőr után indult. Viktor őrmester a pultnál telepedett le, Mag Amold csatlakozott hozzá, s felkapott egy étlapot. A pult túloldaláról egy érdes hang szólt rá, azt már zrusíztuk, abból már nem lehet válogatni. Itt mindenki ilyen hülyén beszél?, kérdezte Mag Amold, és levágta a pultra az étlapot, mire a pultos, egy vaskos, kefebajszú, szúrós tekintetű nő ott termett előttük. Mit dávázhatok, kérdezte. Mijük van, horkant fel Viktor őrmester, a hasát simogatva körkörös mozdulatokkal. Kebabunk. Parasztos, sok hússal és sok majonézzel, meg vegetáriánus kevesebb hússal és sok majonézzel. Nekem egy parasztosat, sok hússal, vágta rá azonnal Viktor őrmester, és gyermekdeden mosolygott a nőre. Pro- szízik bele kapusztát is, kérdezte hidegen a nő, mire Viktor őrmester csak gyorsan bólogatott. Nekem hozzon egy kávét, mondta Mag Amold fáradtan, mire a nő bü- fögött egy nagyot, és odébbállt. Ma még egyetlen SMS sem jött, mondta idegesen Viktor őrmester, és a mobilját nyomogatta, meg a zsíros, maszatos homlokát simogatta és a himlőhelyes arca barázdáit. Nem szeretek tőle távol lenni. Sokáig vártak, és nem történt semmi, a kaja késett. A falra kifüggesztett óra Mag Amold karórájához képest két órát és negyvenhárom percet sietett. Ellenőrizte az időt a mobilján. Másodpercre pontosan megegyezett a karórája által mutatot- tal. Még egyszer ellenőrizte, majd még egyszer, egyre nyugtalanabbul. Hallottad, vakkantotta el magát egyszer csak Viktor őrmester, és az egyik koszos, szakállas férfi felé bökött, aki egy másik illető társaságában a pult túlsó végében ült. Az a csöves mondott valamit a feleségemre, szürcsögte Viktor őrmester a foga között. Mi a franc, dehogy mondott, mondta Mag Amold, de Viktor őrmester már nem hallhatta, felpattant, és a férfi elé ugrott. Kiabálni kezdtek, mindenki, s egyszerre tele lett a büfé belseje sok büdös mhájú emberrel, és mindenki hadonászott és nyerítezett. Viktor őrmestert lefogták, és olyasmiket kiabáltak, hogy pozorozzál, meg hogy proszízol egyet a pofádba?!, és Mag Amold kelletlenül vonszolta ki Viktor őrmestert a helyiségből, miközben ő egyre csak bömbölt, csapkodta a fegyverét a tokjában. Ebből kértek, rohadékok, kiabálta, a feleségem kellene mi, a feleségemre pályáztok?! Leálltak egy parkolóban, hogy kifújják magukat, Mag Amold sóhajtozott, ez így nem lesz túl gyors, mondta, nem leszünk egyhamar otthon, de Viktor őrmester nem figyelt rá, bámult csak maga elé, s még mindig fújtatott. Sok-sok idő telt el, mire Viktor őrmester lenyugodott annyira, hogy elindulhattak. Milyen a barátnőd?, kérdezte Viktor őrmester, pár kilométerrel odébb. Hogyhogy milyen?, kérdezett vissza Mag Arnold. A haja, milyen a haja? Barna, vállig
