Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - BOLYONGÁSOK - Csábi Domonkos: A bizonyos bizonytalan (Vida Gergely: Babits-olvasatok, recenzió)
CSÁBI DOMONKOS A bizonyos bizonytalan Vida Gergely Babits-olvasatok című kötetéről A modern kori magyar költészet - és úgy általában az irodalom - ranglistáján megkérdőjelezhetetlen ranggal volt/van jelen az a Babits Mihály, akinek életművéhez sok szempontból nem volt kegyes az utókor leginkább tiszteletteljes, ám kiszámíthatatlan érdeklődése. A diktatúra évtizedei alatt az ideológia irodalmon kívüli elvárásrendszere miatt vált nem szívesen látottá/olvasottá a babitsi oeuvre, melynek formális (közjogi) megszűnte után pedig a magyar irodalomtudomány évtizedes lemaradásait gyorsan pótolni szándékozó elméleti igyekezet a szempontjainak könnyebben megfeleltethető kortárs(ak) munkáit állította érdeklődése előterébe. A költő születésének centenáriuma nem egy fontos és megkerülhetetlen értelmezői munka megszületésére adott lehetőséget, amelyek értékelő megállapításait megörökölte a létrejöttük idejét követő kor. A Babits-szövegek a kritikai kiadás előrehaladtával egyre nagyobb mértékben válnak pontosan megismerhetővé, ami egyúttal lehetőséget teremt arra is, hogy a korábbi recepció rajzolta Babits-kép újrarajzol hatóvá váljon. A maga számára értelmezői teret hódító irodalomelmélet szempontjainak, valamint a korábbi recepció eredményeinek nem feltétlenül kritikus - itt a megállapítás egyáltalán nem elmarasztaló! - felhasználásával Vida Gergely a fiatal Babits néhány szövegét vette górcső alá. Többnyire olyanokat, amelyek értelmezése már kitaposott utakon jár, és kész megállapítások nyomvonalát adja az arra tévedő olvasónak (In Horatium; Theoso- phikus énekek; A lírikus epilógja - ide most nem sorolva a Babits szimbolizmusáról általában, valamint a Játékfilozófia című esszével foglalkozó tanulmányt). Ahogy a tanulmányokból kirajzolódó babitsi poétika egyik nem elhanyagolható vonása lesz az irodalmi hagyomány készletének „újrahasznosítása”, úgy használtatik fel a korábbi recepció nem egy megállapítása Vida Gergely írásaiban (annak bizonyságát adva, hogy bár elméleti szempontból most már kritikára szorul, több meglátása azonban ma is hasznosítható). (Ez nemcsak a Babits-mű, hanem recepciója újraol- vasásának fontosságát jelzi.) Az életmű értékelésekor a recepció által korábban és újonnan megfogalmazott állításokat fölhasználva olyan megállapítások születnek, amelyek kimondottan egy elbizonytalanított jelentés irányába mutatnak (és egyúttal - a recepció kritikájaként - az ezt felmutatni kívánó eredeti szerzői intenció felmutatásának igényével fogalmazódnak meg). Vida úgy foglalkozik biztos(nak vélt) kanonikus pozícióval rendelkező Babits-szövegekkel, hogy azok tárgyalásakor más, ám hasonló kérdéseket feszegető írások (versek, esszészövegek, valamint egy regény, A gólyakalifa.) újraolvasását használja fel értelmezésüknél. így mutatja meg a babitsi írásokban nyomon követhető kettősség, cserélhetőség és ismétlés motívu-
