Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - BOLYONGÁSOK - Bárczi Zsófia: Szadista halálok zoommal (Vida Gergely: Horror klasszikusokr, recenzió)
6 Bárczi Zsófia a versben, felmutatva egy másik perspektíva lehetőségét, hol pedig mint a látványelem része (A szem). Vida többszörösen rájátszik arra az elvre, hogy a látványhoz hozzátartozik a nézője is. A kötet egyik legelegánsabb megoldását ebből a szempontból a Sziklák szeme 2. nézői és nézett szubjektumainak szétbogozhatatlansága, egymásba való átjátszása nyújtja: „Te folytatást mondasz, én ismétlést. Bár van igazság abban, hogy az idézetteket semmi értelme kurziválni. [...] neked, a legelején, a durva, többirányú felütés ellenére, úgysem akaródzott sejtened semmit, de ez minden. Máskülönben kálváriád ezzel a kimódolt zsargonnal írható csak le, érdemeid nem kerülnek leltárba.” A kötet középső része külön címet is kapott: Lefolyás. A kommentár és a jegyzet Vida előző kötetében is szerepet kapott, itt azonban — ha ebben az esetben egyáltalán használható a szó - egész ciklussá rendeződik. A második rész számokkal jelzett, csillagokkal tagolt kommentárjai megforditják a film és vers eddigi viszonyát: míg a kötet első és harmadik részében a filmcímekhez igazodik az olvasott vers értelmezése, a kötet középső részében a kommentárokhoz keres hozzárendelhető mozgóképsort vagy a műfajhoz kapcsolódó érzelmi-tudati tartalmat az olvasó. Bár a kötet verseiben jócskán akad példa a „vizualizált borzalomra”, a horror kiváltotta rettegést lényegében mégsem a plasztikus képleírások teremtik újra a szövegben, hanem a hétköznapi lét konyha-háló-fürdőszoba háromszögének realitásába hasított rés: annak a pillanatnak a megragadása, amikor az iszonyat lehetősége bekandikál az ablakon: „Aztán már fogalmam sem volt, a tévét nézed, vagy az ablakon bámulsz kifelé.” (Az élőhalottak éjszakája) (Kalligram, Pozsony, 2010)
