Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - SZEMLE - Gyürky Katalin: „ Visszatérés az anyaméhbe " (Vaszilij Akszjonov: Lend-leasing, avagy a lend-lease gyermekei)
SZEMLE 83 mények rögzítésévé alakítja. Hiszen a benne szereplő kisfiú történetét - apját és anyját letartóztatták, tíz évre börtönbe zárták, a kisfiút pedig gyermekotthonba helyezték, ahonnan majd a nagybátyja hozza ki, hogy aztán náluk nevelkedjék Kazanyban - itt egyáltalán nem kronologikus sorrendben kapjuk meg, sokkal inkább fel-felbukkanó emlékképek soraként, fantáziadús gyermeki látásmódként. Egyfelől. Másfelől viszont a szöveget a memoárként olvasás lehetőségétől az is távolítja, hogy benne a kis Akszi-Vakszi E/l. személyű „vallomásait” gyakran váltják egy felnőtt, omnipotens elbeszélő E/3. személyű megnyilatkozásai. S a két látásmód közötti különbség: a gyermek ön- feledtsége, s a felnőtt távolságtartó visz- szatekintése a két világrend - a nyugati demokrácia és a szovjet diktatúra - különbségére is rá fog világítani. Akszi- Vakszi ugyanis az átélt borzalmak, a szülőktől való elszakítottság, a gyakori éhezés ellenére mindent „rózsaszínben” lát. Mindez teljesen természetes, ha tudjuk, hogy a gyerek sajátos látásmódjából kifolyólag minden rosszat gyorsan elfelejt, s az új benyomások a legnegatívabb élményt is képesek maguk alá gyűrni: „Milyen érdekes - gondolta Akszi-Vakszi vajon miért van az, hogy a lágerben töltött időszak összes napja közül csak a fé- nyesekre-napsütésesekre emlékszem? Miért nem emlékszem a hetenkénti rendszeres esőkre, a cuppogó szandálokra, a soha meg nem száradó trikókra, a tak- nyos orrokra?”1 De a csak a szépre emlékezés gyermeki képessége mellett a szovjet propaganda „tökéletes” működése is oka lehet annak, hogy Akszi-Vakszi gondolataiban például a láger szó kizárólag az úttörőtábort jelenti, csak a boldog önfeledtség érzetét kelti. S ahol a gyakori éhezés azért sem marad meg borzalmas élménynek, mert Nyugatról a lend-lease program keretében (innen a regény címe), mindig jön élelmiszer, ráadásul a gyermekként megélt szabadságnak sincs korlátja: lehet fútkározni, és fürdeni a folyóban: „...a kamasz Akszi-Vakszi a maga tizenhárom évével már tudott a börtönökről és azokról a kínokról, amelyeken ott az apja keresztülment, de sehogy se tudta elképzelni, hogy az apja és anyja lágerlakókká váltak, a szovjet rabok sokmilliós seregének dolgozóivá. A ’láger’ szó teljesen más asszociációkat keltett benne”, olyasfajta szabadságot, amely a nyugati demokrácia életfelfogását lopja be a szovjet éra borzalmas mindennapjaiba. S ezt ellensúlyozza ironikus-távolságtartó hangvételével az E/3. személyű felnőtt elbeszélő, aki mintegy rákontráz erre az idillre a halál szellemével átitatott, szovjet (láger)valóságot tükröző epizódjaival: „Kis időre távolodjunk el a saját személyiségünktől, s gondolkodjunk el a lágerstruktúra paradoxonjain. A Szovjetunió ebben az időben az egymást sűrűn követő lágerek országa volt. A gyermekek nyári óvóhelyeivel párhuzamosan [...] egyszerre léteztek a szezonon kívül helyezett haláltáborok, ahol rabok milliói haltak meg - bányákban, érclelőhelyeken, fakitermeléseken.” S ez az E/3. személyű, felnőtt elbeszélő a kisfiúval ellentétben átlát a szovjet propaganda tökéletesnek beállított működésén is, amelynek egyik legfonto
