Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - SZEMLE - Filep Tamás Gusztáv: Jelen a múltban (Fukári Valéria: Visszatekintés)
80 SZEMLE test, / izzadságodnak legjava / hozzá tapad, mint változó / jelentés tűnő hangalakhoz”) műanyag ételektől, tartósítószerektől bódultán próbál elégedetten hátradőlni, és megélni a pillanatot. Közben úgy személyes, hogy személytelen. Úgy lát, hogy világtalan. Úgy tapint, hogy ujjtalan. Úgy nehéz, hogy súlytalan („Fosztóképzős szavakkal / do- bálódzunk minduntalan”). Bárhol is é- lünk, hajléktalanok vagyunk. A vers adhat csak biztonságos átmeneti szállást. Aki verset ír: önmagát írja, önmagáról beszél. („Csúf szavakkal szeretkezem, / cibálom őket napról napra, / néha belefeledkezem / beteg szövetükbe - magamba.”). Végül az utolsó versbe rejtett ars poetica csendül a fülünkbe: „ültesd át szóvirágaim / legtermékenyebb talajodba. / minden, mit az idő kivet / kiállítási vitrin tárgya”). Mindent összevetve, Sipos Janka kötete az elmúlt évtized talán legfigyelemreméltóbb költői indulása, olyan, a- melyre a szerző még hosszú évek múltán is büszkén és elégedetten gondolhat vissza (vitrinjét nézegetve). A könyv fülszövege szerint ezzel a Madách-Posonium Start füzetek címmel új sorozatot indít, amelynek célja fiatal tehetségek felfedezése. Érdekes, hogy a kiadó figyelmét elkerülte: Start könyvek címmel már 1993 óta fut egy elsőköteteseket bemutató sorozat az AB-ART Kiadó gondozásában, s már 18 kötetet megért. Nem ártott volna talán valami eredetibb címet találni, ha már a gyengécske és könnyen felejthető Új Főnix Füzeteket nem szándékozik folytatni a Madách-Posonium... {Madách-Posonium, Pozsony, 2010) Z. NÉMETH ISTVÁN Jelen a múltban Fukári Valéria Visszatekintés című könyvéről Fukári Valéria Visszatekintés című, válogatott cikkeit, kritikáit, vallomásait, tanulmányait tartalmazó, vegyes műfajú kötete negyven évet fog át ugyan, de az 1960-as éveket csak két, az 1970-es éveket egyetlen és az 1980-asokat is csak néhány írás képviseli benne; a könyv nagyobbik hányadát a demokratikus korszakban megjelent tanulmányok adják. A szerző azok közé tartozott, akikre a Prágai Tavaszt követő normalizáció korszakában publikációs tilalmat róttak ki, s azt, bár nem maradéktalan következetességgel, a diktatúra bukásáig fönntartották; az 1980-as évekből ezért kerülhetett be a kötetbe mindössze három apró írás s egyetlen nagyobb - de eredetileg nem Csehszlovákiában, hanem a szegedi Tisza- tájban napvilágot látott -, Babits Mihály és Stefan Krčméry szellemi rokonságát megvilágító tanulmány. A törzsanyagot adó viszonylag újabb dolgozatok a pálya látszólagos megtöretése utáni fölismerésben gyökereznek. Elhallgattatása kapcsán írja Fukári: „A magam számára én ebből akkor azt a tanulságot vontam le, hogy senki sem foszthat meg attól, amit nem adok fel.” Ez a szemlélet, s következménye, a levéltári forráskutatás adta meg számára az élethez szükséges egyensúlyt. Azzal szemben, amiben élnie kellett, a művelődéstörténetet mozgósította; hiteles múltismeretre törekedett, s nem zavarta, hogy az általa előbányászott s részlegesen talán már akkor földolgozott anyag közzétételére nem volt esély.
