Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - SZEMLE - Z. Németh István: Ujjon(g) a táj (Sipos Janka: Indulatszók)
78 SZEMLE A versciklusban az önelbeszélésen keresztül épül fel egy, a szerző korábbi maffiaverseiből részben már ismert szerep, amely textuálisan is játékba hozza az előző köteteket. Bizonyos versek korábbi kötetek szövegeinek kiegészítéseként vagy átirataként olvashatóak (lábjegyzet a költő fejlődéstörténetéhez; Textus [töredék]; korai inzultusok). Más versekben csak egy sor vagy szókapcsolat erejéig idéződnek meg régebbi költemények, és van, ahol a szerző hosszabb részletet emel át egy előző verséből {vért sikál a falról). Ezen túl is, a ciklusban megjelenő vendégszövegek széles, Arany Jánostól Juhász Gyuláig, Radnótiig, Ginsbergig terjedő skálán mozognak. Barak verseiben a saját és az idegen anyagból sűrű intertextuális hálót sző. A megidézett (részben) klasszikus költői hagyomány és az önnön régebbi verseiből kiemelt részletek játéka egy létösszegző érdekeltségű thriller hátterét képezi, helyenként tragikus modalitás felé mozdítva el az alapvetően groteszk-ironikus megszólalást. A saját és idegen vendégszövegek a Barak-ver- sek olvasását szövegen belüli viszonyok értelmezéseként teszik lehetővé, s így a jelentések lezárhatatlansága a szokásosnál is erőteljesebb szerephez jut. A ciklus vizuális hatása erős, a szerző ebben is korábbi kötetei szövegrendezési elveit követi. A figyelmet a könyv első harmadában a középre zárt szöveg a lap tengelyére irányítja. A vers így nemcsak mint verbális konstrukció, hanem mint látható vers, vizuálisan érzékelhető szövegtest is bekapcsolódik a jelentésképzésbe. A halál abszolút pillanatának központi szerepe a tipográfiában is érvényesül, nem kizárólag az elbeszéltségben, hanem a látványban is megnyilvánul. A halálnepper verseiben egy poeti- záló, a maffiaversek eddigi nyelvhasználatával szembehaladó és azt ellenpontozó, illetve egy, a korábbi baraki nyelv- használati hagyományra kapcsolódó megszólalás együttesen jelenik meg. Az én a nullpontból beszél, ami a van és a hiány közötti stádium. Barak László legújabb kötetében érvénytelenné válik minden és mindennek az ellentéte is, a halál pedig úgy áll előttünk, mint egyszerre végérvényes és átmeneti, a nyelv által meghaladható állapot. {Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2011) BÁRCZI ZSÓFIA Ujjon(g) a táj Sipos Janka Indulatszók című kötetéről A Szlovákiai Magyar írók Társasága által a kezdő költők-írók számára 2006- ban kiírt -Pegazus Pályázat különdíját a dunaszerdahelyi magyar gimnázium akkori végzős diákja, Sipos Janka kapta. Az Irodalmi Szemle 2006 novemberi száma közölte a három díjnyertes vers szövegét a zsűrielnök Tőzsér Árpád értékelő gondolataival egyetemben: „Az Ugyanolyan, a Táj az ujjamon és az írom című versek egy megbízható verskultúrájú fiatalember magabiztos belépője az irodalomba. [...] Sipos Janka verseiben van valami provokáló, friss, fiatalos hányavetiség. Mint a »Se istenem, se hazám« sorait író fiatal, anarchista József
