Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - ARC - N. Tóth Anikó: Minden kijárat bejárat valahova II. (beszélgetés Hunčík Péterrel)
Minden kijárat bejárat valahova II. 71- Olyankor fiirdőzöl a szeretetben?- Igen. Hát borzasztó jó, hogy amikor annyit hallasz a könyv válságáról, az olvasás válságáról, és akkor elmegyek Érsekújvárba, Komáromba vagy mondjuk Kétyre, és harminc-negyven könyvet elvisznek helyben. Ilyenkor nem szoktam gondolkozni azon, hogy engem szeretnek-e, vagy a könyvet. Mindenesetre a napokban jön ki a könyvem negyedik kiadása.- Ez is siker.- Igen, és ennek 70 százaléka Szlovákiában kelt el. Ez a félmilliós közösség olvassa a Határesetet. Pedig nem szlovákiai magyar regényt akartam írni. Mindenesetre ez nagyon jó érzés. Arra persze nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a szlovák fordítás fogadtatása. Van egy sejtésem, hogy jobb lesz, mint a magyarországi volt. Magyarországon nem éreztek rá a könyv ízére. Mintha ez nem az ő világuk lenne.- Díjakat kaptál.- Igen, három díjat itthon, egyet pedig Pesten. A magyarországi díjat Alexander Brody adta, aki pontosan megértette, miről szól a könyv. Egy egész estén át beszélgettünk róla, és azt mondta, a saját világát ismerte fel benne. Ezek az emberek ott voltak az ő életében is.- Merre veszed most az irányt?- Már nem szeretek utazgatni. Szívesen kiülök otthon a teraszra, nézem a kertet, és beszélgetek Fridával, a kutyámmal. Vagy maximum elmegyek Pestre, Bécsbe, esetleg Prágába vagy Krakkóba, és ott ülök ki egy kávéház teraszára, és bámulom az embereket. Meg aztán az emberek: egész életemben én jártam utánuk. Most már szívesebben csinálok itthon tréningeket belgáknak, szerbeknek, ukránoknak. Utána hallgatom őket, figyelem a mozdulataikat, érzéseiket, és próbálom megfejteni, mi mozgatja őket, milyen motivációk vannak mögöttük.- Én belső utazásra is gondolok.- Hát ez kifürkészhetetlen dolog! Egyre jobban foglalkoztat a misztikum és az igazi ezo- terika. Olvasom a Bhagavad-Gítál meg a buddhista szövegeket, a haszid filozófiát és a keresztény gondolkodókat, és nem győzök csodálkozni azon a végtelen gazdagságon, amit ezek a müvek rejtenek. És amikor egy hindu mondás megjelenik a Bibiiá ban, vagy Buddha valamelyik gondolata az Ószövetség sorai közt, akkor valósággal ujjongok. Hát igen, hisz ők ugyanazok, mint mi vagyunk. Persze nem kell összekeverni a dolgokat, mindenki csak írja tovább a maga szövegeit, imádkozzon a saját szokásai szerint, jól van ez így. Én meg figyelem az egészet, és kuncogok rajta. És közben várom az áldott állapotot. Talán Isten még engedi, hogy valamit összehozzak. Valószínűleg, ahol most tartok, az épp egy bejárat valahova, csak még nem ismertem fel. Ipolyság, 2011. március 15.
