Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - ARC - N. Tóth Anikó: Minden kijárat bejárat valahova II. (beszélgetés Hunčík Péterrel)
N. TOTH ANIKÓ Minden kijárat bejárat valahova II. Csapongó beszélgetés Hunčík Péterrel'- Határátlépéseid, utazásaid nemcsak földrészek, kultúrák között zajlanak, hanem akár identitáshatárokat is képes vagy átlépni.- Ez az érzékenység, empátia nem etnospecifikus. Dél-Amerikában ezeket a szorongásokat, diszkomfort érzéseket ugyanúgy megéli az ember, mint a maorik Uj-Zélan- don; ugyanúgy megérzi a homoszexuális, amikor vonulnak a börfejűek; és ugyanezt megérzi a tolókocsis ember, amikor látja, hogy senki nem törődik vele. Nem vesszük észre, hogy mindannyian valamilyen kisebbséghez tartozunk. Az Európai Unió ezekre a problémákra nem érzékeny. Az egész EU-t biztonságpolitikai rendszerként dolgozták ki a második világháború után, előbb Németország ellenőrzésére, nehogy megint fegyverkezzen. Később ezt a hattagú csoportosulást kibővítették egy európai gazdasági közösségre, a Közös Piacra, és pontosan az maradt ki a dologból, ami Európa lényege: a kultúrák sokszínűsége. A kulturális sokszínűséget mi a génjeinkben hordozzuk, mi, akik ebben az unalmas régióban lakunk, amit Közép-Európának hívnak, ami nem kell senkinek, ami éppen emiatt egyelőre nem amerikanizálódott, nem globalizálódott annyira, mint Nyugat-Európa. Itt megmaradtak tisztán azok a képletek, amelyek nem találhatók meg sehol a világon. Ilyen értelemben nem foglalkoztak velünk, ezeket a dolgokat in statu nascendi állapotukban lehet látni, tapasztalni, ebből könyvet lehet írni, ebből lehet előadni egyetemen. Amikor elmentem Kanadába a Car- leton Egyetemre, az első időszakban tele voltam félelemmel, szorongással. Az egyik fő félelmem az volt, hogy nem értik majd az angolomat, de aztán megnyugtattak, hogy Kanadában senki nem beszél tisztességesen angolul. Olvastam mindenféle szakkönyveket különböző nyelveken, főtt a fejem, mit is fogok mondani a diákoknak a keleteurópai politikai pszichológia kapcsán. Néhány hét után eljött az órámra a tanszékvezető, Piotr Dutkiewicz hospitálni. Végighallgatott, és azt mondta, hogy minden oké, csak egy baj van: ezt bárki le tudja szórni, aki végigolvasta a kötelező irodalmat. Inkább azt várták tőlem, hogy az én 20. századomat mondjam. Attól fogva a nagy történelmi sorsfordulók képleteibe behelyettesítettem, hogyan élte meg az én családom 1918-at, 1920-at, 1938-at, 1956-ot, 1968-at Ipolyságon. Mert ezek a dolgok ugyanarról szólnak, hogy mit élhetett meg egy olasz, amikor elcsatoltak tőle egy területet, vagy egy osztrák, amikor bejött az Anschluss. És ez aztán tetszett nekik.- Négy nagy területen mozogsz: választott szakmád az orvostudomány, azon belül az elme gyógyászat. A szakrendelésen túl kutatómunkát is végzel: tanulmányokat publikáltál az öngyilkosságról, kifejlesztetted a Feszültség Előrejelző Rendszert, a kommuA beszélgetés első részét májusi számunkban közöltük. - A szerk.
