Irodalmi Szemle, 2011

2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Jankovics Marcell: Történelmi séta Szepesszombatban (tanulmány)

Történelmi séta Szcpesszombatban

37

bat, Rimaszombat). Nincs péntekes és külön vasárnapos. Péntek bojtos nap volt, s mint Jézus halálának a napját eleve kizárták a vásáros, mulatós napok közül. (Mire mentek volna pénteken a lacikonyhák és a szeszkimérök?) A vasárnap viszont eleve vásárnap volt. Talán a -vásárhely utótag magában is vasárnapi vásártartásra utal (Hódmezővásárhely, Kézdivásárhely).

1271-ben V. István szabad királyi várossá emeli Szepesszombatot. 1317-ben Károly Róbert megerősíti e jogában. Szepesszombat egyike volt a szepesi szász gróf törvényszéke alá tartozó huszonnégy szepesi városnak. Mint ilyen, különleges jogokat mondhatott a magáénak. A szepességi jogokat 1370-ben Zipser Willkiihr néven foglalták össze. Nagy Lajos 1380-ban törvényesítette a város már szokásos hetivásárait. 1412-ben Zsigmond király a Velence elleni háború költségeinek fedezésére tizenhatodmagával lengyel zálogba adta. A tizenhat város közül három: Ólubló, Gnézda, Podolin eredetileg nem volt tagja a szász városok szövetségének.

A tizenhatok 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor kerültek vissza a Szent Korona oltalma alá. E háromszázhatvan esztendő alatt - a többi szepességi városhoz hasonlóan - Szepesszombat újabb kiváltságokat szerzett. Adóteher nélkül kereskedhetett a sóval, szabad volt az utazás, korlátozás nélkül járhattak idegen vásárokra. 1450-ben a lengyel király évente egy országos piacjogot adott a városnak, 1567-ben viszont a magyar királytól nyert újabb országos vásárok tartására jogot (Háromkirályok és Szent György-nap hetében). 1690-ben Lipót császár és király egy negyedikkel is megtoldotta a szepesszombati országos vásárok számát. Abból, hogy a területen egyidejűleg két ország királya gyakorolta az uralkodói jogokat, jól látható, a lengyel birtoklással a Szepesség, de még az elzálogosított városok sem olvadtak be Lengyelországba. Olyannyira közös kincsnek számítottak, hogy mind a lengyel, mind a magyar király megfordult e városokban. Mátyás 1474-ben, IV. Káz- mér lengyel királlyal Szepesófalun kötött békét. Ez alkalomból járt Lőcsén, és szállt meg Szepesszombaton. (Az esemény emléktáblája a Fő tér 28. sz. házon látható.) A két Jagelló-fivér, a magyar és a lengyel király húsz évvel későbbi találkozójának szintén Lőcse adott helyet. 1772-ben, amikor Mária Terézia visszaszerezte a Sze- pességet, a királynő jóváhagyta a tizenhármak további együttműködését, de hozzájuk csatolta a másik hármat is. így jött létre 1778-ban a tizenhat városból álló szepességi tartomány, Igló székhellyel. (A témáról lásd még A szepeshelyi Szent Már- ton-székesegyház című albumunkat!)

A XV. század első harmadában Felső-Magyarországba betörtek a cseh husziták. Raboltak, pusztítottak az új hit nevében. Különösen a gazdag zsákmánnyal kecsegtető kolostorokat fosztogatták.

Kik voltak a husziták?

Nevüket a cseh reformátorról, Jan Húsról (Húsz Jánosról) kapták, de a mozgalom, ha úgy tetszik, forradalom előzményei jóval korábbra nyúlnak vissza. IV. Luxemburgi Károly idején (uralkodott: 1346-1378) „arany Prága” a legnépesebb város a Rajnától keletre; császári székhely, fontos kereskedelmi utak kereszte