Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Ugolino Verino: Flammettához, aki hozzáment Brúnóhoz; Mátyás királyhoz, hogy amikor ideje engedi, olvassa el epigrammáit, melyek a szent iratokat idézik; Könyvecskéjéhez, hogy tegye tiszteletét Beatrixnél, Magyarország királynéjánál, a költők gyámolánál (versek, Csehy Zoltán fordításai)
34 Ugolino Verino versei Míg élek, mondják rólam, Flammetta Verino kedvese, és sírig tartson a vágyhevülés! Légy szeretőm, férjem, csak véled bújok az ágyba, s vesszek el én, ha netán nélküled élni tudok!” Sok mást is hazudoztál ehhez, csalfa ribanca, míg jobbom jobbod fogta az eskü alatt. Arcomon ekkor a könny sok kristály gyöngye legördült, és megszólaltam: „Úgy legyen! Ezt akarom!” Szent ég! Hogy kényeztettél, s én balga, bedőltem, én, hülye, azt hittem, mindez örökkön-örök! Hűtlen, könnyű szív, kicsapongó és csupa mozgás! Állhatatosság, nem ismer az asszonyi nem! Hinni hiábavaló, ha szerelmes nőcske Ígérget: könnyed szívében súlytalanul hat a szó. Mást fecseg ajkával, s mást zár szívébe utána: nyelvén méz csordul, s rejti a mérget a méz. Mátyás királyhoz, hogy amikor ideje engedi, olvassa el epigrammáit, melyek a szent iratokat idézik1 Hogyha, te hadvezető, nem emészt föl a sok csata gondja, hogyha időt lelsz rá, üsd föl a verseimet! Nincs itt trágár szó, fejedelmi füled sose sérül, olvashatja a szűz, s persze, Cato maga is.2 Én nem a régi poéták módján írtam e könyvet,1 nem Venus, itt inkább Pallas uralkodik el. Számos bölcsesség terebélye vetül kötetemre, nem mást, csak Krisztust zengik az énekeim! Itt a kilenc nővért Krisztus szent temploma várja, s nálam Calliopé is beavatva dalol! Nem Hippocrene, de a szentelt víz, ami vonzza, s szent Jordán vize még, nálam a múzsái kart! És te, kereszténység bástyája, firenzei költőd tisztes verseiben lelj igaz élvezetet!
