Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (2009) IV. (napló)
30 Gál Sándor hogy eljutott Berzsenyi nagyságához, vagy Kazinczy óriási, nyelvünket megújító munkásságának lényegéhez. Persze, ezt mostanról mondom, amikor az idő rostáján az ő századuk értékei letisztultak. Azt hiszem, a kortársi közelség és a kortársi közeg ezt a rálátást egyetlen korban sem teszi/tette lehetővé. Ez Kölcsey írásaiból is - éppen Csokonai és Berzsenyi megítélésében - egyértelműen kitűnik. Függetlenül ettől, Kis János a maga korában bizonyára nagyon fontos munkát végzett, s nagy tudását az utána jövő nemzedékek használták és hasznosították. Az irodalomnak is megvannak, s minden korban, szükségszerűen, a napszámosai. Július 3.. péntek. Közel egy hétig úton voltunk, az ötvenedik érettségi találkozó okán. Az egész találkozásra az nyomta rá a bélyegét, hogy alma materünket a szlovák állami barbárság - 113 év sikeres működés után - megszüntette. E tény ellenére a találkozót mégis sikeresnek mondhatom, hiszen az élők közül - két kivétellel - mindenki eljött. Sajnos, hatan már elköltöztek e földi nyomorúság tereiről. A találkozót követően voltunk Bősön Zsoltiéknál, a mamát is megköszöntöt- tük Komáromban közelgő 90. születésnapján. Aztán Vilmáéknál Izsán, majd Búcson, és Évikééknél Veresegyházon időztünk. A műtétem óta ez volt a leghosz- szabb utazásom. A végére igen elfáradtam, de úgy tűnik, egyre jobban viselem az efféle gyűrődéseket. Hirtelen nagy nyár lett, viharokkal tarkítva a szaharai hőséget. Július 4-5., szombat-vasárnap. Úgy írom ezt a naplót, mintha valakinek, egy létező személynek vagy közösségnek mondanám egyvégtében napjaimat-gondola- taimat. Holott az értelmemmel tudom, hogy ez nincs így, mert nem is lehet. Ezzel szemben az is örök tény, hogy minden írás azzal a hittel íródik, hogy valaki majd - egyszer, valamikor - elolvassa. Mindez pedig onnan merült fel előttem és bennem, hogy soros olvasmányom a Humanista történetírók vaskos gyűjteménye. Hogy Brodarics István, Szikszai Fabricius vagy Zsámboky János és a többiek is, a maguk idejében remélhették-e, hogy amit akkor a nemzet történelméből megörökítendőnek ítéltek, ma és itt, a 21. század elején, lesz érdeklődő olvasójuk? (Erre a kérdésre később, ha el nem felejtem, még majd visszatérek.) Július 13., hétfő. Az elmúlt csütörtöktől vasárnapig Búcson, Izsán, Komáromban és Bátorkeszin voltunk Satyával, na és oda s vissza Evuséknál Veresegyházon. Búcson falunapok, könyvbemutatóval és emlékező délutánnal-estével a Cse- madok hat évtizedéről. Jól éreztük magunkat, de az ilyen napok még nagyon elfá- rasztanak. Holnap egy szűk hétre átköltözünk Jászóra, a Nyári Szabadegyetemre, így ez a hét is kimarad, vagy csak részben kerül ide a következő oldalakra. Július 21., kedd. A Jászói Nyári Szabadegyetem még mindig a találkozások lehetősége, bárha úgy érzem, az idei egy kicsit szürkére sikerült. Könyvbemutató - Vegyes írások -.és egy beszélgetés a Csemadok megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. Azonban az az elhatározás érlelődött meg bennem, hogy - már ha megérem -jövőre csak odalátogatok egy-egy programra, mert a folyamatos ottlét na
