Irodalmi Szemle, 2011

2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (2009) IV. (napló)

Feljegyzések elmenöben IV

31

gyón elfáraszt, mert sem idő, sem mód nincs a pihenésre. Itthon, Buzitán elviselhetőbbek még a napok terhei is - több a nyugalom és a csend. A hét végére Zsoltiékat várjuk, hát megyek ki vadászni, mert Zsolti szereti a vadat. Lehet, hogy sikerül valami disznófélével találkoznom. Igaz - s ez kimaradt - Tornán egy szép estét töltöttem a hegy alatt, és sikerült egy malacot lőnöm - több mint másfél év után. Vagyis a golyóspuskám változatlanul,jól hord”.

Július 22., szerda. Úgy volt, hogy reggel beutazunk Kassára, de mert rosszul lettem, itthon maradtunk. Később olvastam, és dolgoztam egy keveset. Megjött az Irodalmi Szemle 7. száma, a „lírai jegyzeteimmel” együtt. Tegnapelőtt pedig a Hitel örvendeztetett meg, hozván - címlapon meghirdetve - az Eltemetett világ első részét.

Július 23., csütörtök. Az egész nap, egyvégtében, tele fájdalommal. Ma nem éreztem a holnapot, a holnap lehetőségét.

Július 24., péntek. Fontos volna pontosan leírni az eseményeket vagy az ese- ménytelenségek részleteit is. Legalább jelzésszerűen megörökíteni az elmúlás folyamatát. Azt, hogy a tudat miként adja föl (?) önmagát, hogy a fogalmak, emlékek, tárgyak, nevek stb. miként esnek áldozatul az időnek, vagy annak, amit időnek nevezünk. Ugyanakkor azt is fontos volna leírni, hogy ez a küzdelem milyen erőfeszítéseket követel meg tőlem folyamatosan. Meg azt is, hogy az egésznek van-e, lesz-e valami értelme valaha is.

Kérdések, amelyekre nincs válasz.

Néha pedig arra is gondolok már, hogy ez az esténkénti naplóírás nem egyéb valamiféle szellemi narkotikumnál, függőségnél, amely úgy épít, hogy rombol. (Vagy: úgy rombol, hogy épít?!)

Még két mondat, lehetséges verskezdemény, amelyet délelőtt írtam le:

„fodros lángok táncolnak szememben

fény-jelek évszázadok súlya”

* * *

„a hallgatás és a csend eljövő egésze

itt válik bizonyossággá”

Ma majdnem megölt a hőség!

Július 25., szombat. Most délután van, s egy nagy vihar szelének, záporának távolodó zengését hallgatom itt a verandán. Ebből következik, hogy délutáni terveim - hogy kimegyek vadászni - teljesen kétségessé váltak. Megzsugorodott a zsákmányszerzés reménysége, pedig az volt a tervem, hogy valami igazi vadétellel lepem meg Zsoltiékat, akik holnap érkeznek. De a kinti zuhatag a „kimenetelt” is bizonytalanná teszi ebben a pillanatban. Igaz, este nyolcig még sok minden megváltozhat - még az időjárás is. S az is tény, hogy az ilyen zápor után a vad hamarabb megmozdul, mint a nagy hőségek idején. Meg hát most van az őzszerelem ideje, amikor a bakok az őznász tüzétől hajtva csatangolnak a suták után - bután és min