Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Potozky László: Áradás (novella)
26 Potozky László zet néhány határozott seprümozdulattal a fürdőszoba lefolyójába terelte, majd kitárta az ablakokat, hadd járjon szabadon a huzat. Fél óra múlva már csak a tocsogó szőnyeg és a falakon sötétlő vízvonal emlékeztetett az áradásra. Lefekvés előtt még felgöngyölítette és beállította a fürdőkádba a szétázott perzsaszőnyeget, majd végigdőlt az ágyán, s a felpufFadt padló recsegését hallgatva mély álomba merült. Arra riadt fel, hogy arca valami nedveshez nyomódik. Reggeli fény járta be a szobát, tisztán látszottak a vakolaton több száz pontban feltűnő és alászánkázó vízcseppek. Grígo Szerbics nem tett semmit, csak lehunyta a szemét, és így feküdt tovább az ágyban; azt magyarázta magának, hogy biztosan a kimerültségtől hallu- cinál, biztosan amiatt hallja az egyre sűrűsödő csöpögést, majd pedig az egyhangú csurgást. Amikor végre rászánta magát a felkelésre, a padlón ismét bokáig ért a víz. Az sem lepte meg különösebben, hogy lakásának azon falai is levedznek, melyekben egyáltalán nem futottak csövek. A szoba közepére húzott egy magasabb széket, és azon kuporogva figyelte, mint veszi birtokba lakását az ár. Később már nemcsak a négy fal, hanem a meny- nyezet is ontani kezdte magából a vizet. Grígo Szerbics ellocsogott a fogasig, és magára vette esőköpenyét. Mielőtt visszatért volna a székre, kicsavarta az összes biztosítékot, mert a víz már a fali dugaszok peremét nyaldosta. A földön elterülő kábelek hínárként lebegtek, itt egy fél papucs, arrább a kiborított szemetes kosár tartalma úszott. Egyedül egy maroknyi hangyacsapat mutatott ellenállást, akik, ki tudja, a fal melyik repedéséből menekültek ki, és most kétségbeesetten nyüzsögtek a hűtőszekrény tetején. Estére a vízszint a könyvespolcokig emelkedett, keményborítós köteteket nyitott ki és lapozgatott, majd süllyesztett magába az áradás, hogy szétáztatva lapjaikat undok, szürke lucsokkal töltse meg az egész lakást. Grígo Szerbics a csap le- feszegetéséhez használt pajszerrel darabokra szedte az ágyát, majd kitámasztott néhány hosszabb deszkát két, egymással szembeállított könyvespolc legfelső polcai között, ezekre pedig felcsúsztatta a matracát, végül ő is felkapaszkodott. Visszanézett, és még végigkövette, ahogy a víz lassanként a hűtőszekrényt is bekebelezi. A hangyacsapat egyre kisebb folttá zsugorodott össze, Grígo Szerbics nem várta ki a megsemmisülésüket, magára rántotta esőköpenyét, és megpróbált minél kisebbre összehúzódni alatta. A magába szívott nedvességtől szortyogó matracon ébredt meg. Félrehajtotta az esőköpenyt, és elnézte az utolsó menedéke szélét nyaldosó hullámokat. A víz felszínén már csak néhány vakolatdarab úszkált meg egy méretesebb fehér felület, melyben csak később ismerte fel a hűtőszekrény leszakadt ajtaját. Grígo Szerbics felsóhajtott, és lefordult a matracról. Lassan ereszkedett alá, arcához homokszemnyi buborékok tapadtak, melyek csak akkor pukkantak szét, amikor teste az utolsó cseppjét is beitta az egész szobát betöltő víznek. így már nem láthatta a felpuffadt padlón sötét vonalként masírozó hangyacsapatot.
