Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Potozky László: Áradás (novella)
Áradás 25 töl még jobban elbizonytalanodott, hisz eredetileg a hideg csövek nyomában indult el, aztán rájött, nem kizárt, hogy az előtérből induló folyosók elágazásai valahol összefutnak. Fölpillantott a csövekre, egyiken aprócska csapot vett észre, szórakozottan megcsavarta. Meleg permet fröccsent a földre. Vajon mire szolgálnak ezek a jelentéktelennek látszó csapok, töprengett Grígo Szerbics. Végül is nem számít, egyre biztosan jók, éspedig arra, hogy segítségükkel a pincében tévelygők bejelöljék azokat a helyeket, ahol jártak már. A csövekre szegezett tekintettel indult el, legalább hét-nyolc csapot elcsavart, mire a földre szóródó permetbe futott. Ekkor egy olyan folyosó felé vette az irányt, ahol a csapok szerint még nem járt. Rendületlenül engedte szabadon az újabb és újabb vízsugarakat, így jutott vissza az előtérbe, ahol már várta a lépcsőházfelelős.- Merre jár, csillagom? - kérdezte az öregember. - Itt van a szerelő! Hát mért nem azzal kezdte, hogy el kell zárni a főcsapokat? Na, de most már siessen - mondta a pincéből kivezető lépcső alá irányítva a kezében tartott zseblámpa fényét -, a csapokat én elintéztem. Grígo Szerbics elhűlve nézte a kékre, illetve pirosra mázolt, kormánykerék- nagyságű fémkarikákat. Mire fölért, az ajtaja előtti lábtörlőt vastag hamuszőnyeg borította. A szerelő épp készült ismét rágyújtani, de a füle mögé csúsztatta a cigarettát, és felkapta a földről a szerszámos táskáját.- Már azt hittem, tüdőrákot kell kapjak - mondta annyit vártam magára. Na, lássuk a delikvenst! Grígo Szerbics mindenre el volt készülve: úszkáló tárgyakra, szárközépig érő vízre, málló vakolatú falakra - csak arra nem, ami bent fogadta. Mégis úgy tett, mintha egyáltalán nem ütközne meg a lakást továbbra is betöltő vad zubogáson.- A csapot el kell zárni - bökte ki hideg közönnyel a szerelő, miután bepillantott a fürdőszobába.- El van - felelte Grígo Szerbics.- Melyik?- Hát a lenti.- Persze! - horkant fel a szerelő. Az ágyra dobta a táskáját, és lerohant a pincébe. Ugyanolyan dühösen tért vissza, ahogyan távozott. Félrelökte a fürdőszobaajtóban várakozó Grígo Szerbicset, és bemászott a kagyló alá. Szerbe bekérte a szerszámait, hosszasan kínozta a csapokat, de eredménytelenül. Végül beleköpött a kádból kizubogó vízbe, és faképnél hagyta tanácstalan kliensét. Grígo Szerbics rájött, magának kell orvosolnia a problémát. Egy pajszer segítségével lefeszegette a csapot, így a víz egyenesen a falban levő lyukakból tört elő. A konyhában talált néhány, még nem használt mosogatószivacsot, ezeket a lyukakba dugdosta, és egy seprünyél segítségével bennebb gyömöszölte őket, aztán rongycafatok következtek. A folyás lassan teljesen elállt. Az előszobái szekrény alsó polcán talált egy doboznyi régi szilikont, ezzel eltömte a lyukakat. A szobában megrekedt vi
