Irodalmi Szemle, 2011

2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Potozky László: Áradás (novella)

24 Potozky László rem szépen, főnök úr, az első és legfontosabb dolog az, hogy el kell zárni a kagyló alatti csapot. Grígo Szerbics már a végső elkeseredés határán volt, amikor végre si­került magát megértetnie.- Akkor pedig baj van - krákogott a szerelő -, le kell menni a pincébe, és megkeresni a főcsapot, tetszik érteni? Grígo Szerbics megígértette vele, hogy azonnal taxiba ül, ő meg addig elké­ri a kulcsot, és szétnéz az alagsorban. Egy húgyszagú öregember és félbolond felesége látták el a lépcsőházfelelős teendőit. A lépcsőfordulóban Grígo Szerbics kis híján felborította a vénasszonyt, aki a közköltséges tábla előtt állt, és szemüvegét a nyilvántartást fedő üveglaphoz ko- cogtatva jegyzetelte a lakók fogyasztását. Férje a postaládák mellett pipázott, köz­ben pedig be-bekukkantott a réseken, és ha érdekesebb küldeményre akadt, zsebé­ben ott lapult egy külön erre a célra meggörbített csipesz. Grígo Szerbics egyetlen bővített mondatban elmagyarázta, miért van szüksége a pincekulcsra, mire az öreg kezet nyújtott. Kényszeredetten viszonozta, majd elismételte kérését, erre a vénem­ber kivette a szájából a pipát, és megkérdezte, hogy miben segíthetek, csillagom? Grígo Szerbics látta, nem ússza meg az okok részletes taglalása nélkül.- Nincsen vize? - károgott közbe a vénasszony, miközben férje vállára tá­maszkodva közelebb lépett, hogy jobban hallja szomszédjuk elbeszélését.- Csend legyen! - ripakodoft rá a férje -, nem érted, hogy eldugult a fürdőkádja? Grígo Szerbics újból a pincekulcsot kezdte emlegetni, azonban az öreg, mint holmi megkergült lemezjátszó, csak azt hajtogatta, hogy amiért valakinek dugulása van, azért még nem kell egyből a pincébe rohanni. Végül csak megadta magát, és fölényes sértődöttséggel előhalászta zsebéből a kulcsot. A pincébe ereszkedő lépcső alacsony helyiségbe futott be, melyből jobbra és balra egy-egy folyosó ágazott le. Grígo Szerbics az előtérben egyetlen csapot sem talált, el kellett valamerre indulnia; úgy sejtette, külön csőrendszere, ebből kifolyó­lag pedig külön főcsapja van mind a hideg, mind a meleg víznek. A csövek itt még szigeteletlenül futottak a magasban; Grígo Szerbics egyenként kitapogatta, melyik hőmérsékletet szolgálják, majd elindult balra, a hideg vezetékek után. Csak apróbb csapokat talált, melyeknek funkciójáról fogalma sem volt. A fo­lyosó több helyen kettéoszlott, de Grígo Szerbics egyik elágazásnál sem állt meg tá­jékozódni; csak akkor torpant meg, amikor egy kacathalom pontosan az orra előtt omlott a földre. Rácsokkal felosztott teremben találta magát: egyik rekeszben elhasznált ba­baholmit dobáltak szanaszét, a másikban rugóit mutogató kanapé hevert, a harma­dikban összetört székek tömkelegé. Grígo Szerbics látta, hogy zsákutcába jutott, ezért visszafordult, de ismét csak egy, az előbbihez hasonló teremre bukkant, a kö­vetkező pedig ugyancsak kísértetiesen hasonlított az előző kettőre. Izgatottságában akaratlanul piszkálni kezdte az egyik mennyezeti cső borítá­sát, és egészen addig bontogatta az üvegvattát, míg ujjai forró fémet érintettek. Et-

Next

/
Thumbnails
Contents