Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Potozky László: Áradás (novella)
POTOZKY LÁSZLÓ Áradás für Franz Hodjak Grígo Szerbics egyik reggel arra ébredt ágyában, hogy egy hatalmas vizeletfolt kellős közepén fekszik. Először inkább meglepődött, mintsem feldühödött az eseten - régen, katona korában esett meg vele utoljára, hogy egy végletekig kimerítő gyakorlatozás után maga alá vizelt álmában. Lehúzta, és a szennyeskosárba gyúrta az ágyneműt, s már a matracon éktelenkedő foltot próbálta egy vizes rongy segítségével eltávolítani, amikor ráeszmélt, mi okozta a balesetet: a zuhany csapjából kövér vízcseppek hulltak alá és verődtek a fürdőkád fémjéhez szapora ritmusban, mely a fürdőszoba falai között felerősödve az egész lakást betöltötte. Bárhogyan forgatta az egykaros keverőcsapot, nem sikerült megállítania a szivárgást. Elhatározta, még aznap kihív egy szerelőt, végül azonban csak annyit tett a probléma orvoslására, hogy egy szivacsot állított a kádba, mely felfogva az aláhulló cseppeket, megszüntette a húgyhólyagot ingerlő kopogást. Nemtörődömsége azonban hamarosan megbosszulta magát: egyik este zuhanyozás közben a bőrére záporozó langyos víz hirtelen tűzforróvá hevült fel. Káromkodva zárta el a csapot, majd óvatosan újból megeresztette; csuklójára folyatott egy vékony vízsugarat - langyos volt. Nekibátorodva tartotta feje fölé a zuhanyrózsát, fölrántotta a keverőcsapot - jó pár másodpercig lélegezni sem tudott, oly görcsösen hápogott a mellkasát összeszorító jéghidegtől. Kiszállt a kádból, és úgy döntött, aznap este beéri a hagyományos mosakodással. Lefekvés előtt még előkereste a telefonkönyvet, és kijegyezte belőle egy vízgáz-szerelő számát. Nem pisilhettem ekkorát, futott át reggel az agyán, amikor az ágyról alálógó keze valami folyadékot ért. Akár egy korallzátony, úgy nézett ki a perzsaszőnyeg a rajta hömpölygő arasznyi vízréteg alatt; összeizzadt pizsamáját, ágyneműjét facsarni lehetett volna, a bepárásodott ablakon vízcseppek szánkáztak alá. A szaunái légkör a fürdőszobából eredt. A lefolyók képtelenek voltak megbirkózni a karvastagságban zubogó vízzel, mely már jócskán túlterjeszkedett a kád peremén. Grígo Szerbics nem tudta elzárni a csapot, csak annyit tehetett, hogy átcsavarta hidegre, majd gyorsan kitárta az ablakokat. Aztán beletérdelt a langyosodó vízbe, és a mosdókagyló alatti csapokat kezdte tekergetni, melyek, mintha végtelen meneten futottak volna, sehogy sem akartak megrekedni, és a víz zubogá- sa sem csökkent. Csak akkor mászott ki a kagyló alól, amikor begörcsöltek a csuklói; szétrozsdázhattak a menetek, gondolta, azért nem fognak a csapfejek; kilöcsbölt a telefonhoz, és feltárcsázta az este kijegyzett számot. A szerelő a legértetlenebb fajtából való volt. Hiába magyarázta neki, hogy már mindent megpróbált, egyebet nem hallott a vonal túlsó végéről, csak hogy ké-
